Teret alkotunk

...hadd említsem meg egy nemrég üzembe helyezett, speciális időjelzőnket. A visegrádi Royal Club Hotel recepciójának hátterét alkotó burkolatba építettük be azt a bináris (kettes számrendszer) alapon működő, az időt LED-es háttérfénnyel megvilágított kristálylapokkal mutató eszközt, mely elsőre inkább villódzó fénypontok kompozíciója. A kristályokat Fűri Judit üvegművész készítette. A rendszert randomszerüen más és más összeállításban mutatkozó képét processzor generálja, elektromos hálózatról adapterrel üzemeltethető.

Az avatott szem, miután a rendszer működésével tisztába került, játékként élvezheti az órák és percekmúlásával mutatkozó változó képet.
további info http://ledsclock.area.hu/

Egyre több esetben jelenik meg az igény - akár meglévő, vagy új otthon kialakításánál - egy olyan környezetre, ahol a hagyományos fürdőszobán túlmutató lehetőségek állnak rendelkezésre egy-két kellemes óra relaxáló eltöltésére.
A kondigép ugyebár veszélyes dolog, mivel az otthon kényelmében nagyon nehéz rávenni magunkat, hogy küzdjünk, épp elég a napi hajsza, még majd otthon is folyjon rólunk a víz. Épp ezért sokan inkább egy klubb bérletet választanak, már csak a társaság miatt is.

A szauna már érdekesebb dolog. Kedves finn rokonainktól megörököltük a hagyományt - persze úgy, hogy nem pucérkodunk, és a hóra sincsa nagy kedvünk kirohangálni, de a téli átfagyós időszakban bizony jól esik otthon felengedni. Sokan választják az infra, vagy a kombinált berendezéseket is, mivel gyorsabb a felfűtése, alacsonyabb az üzemi hőmérséklete, és természetesen egészen más a fiziológiai hatása is. A témához kapcsolható egy merülő dézsa, vagy egy combosabb fejzuhany, és természetesen egy-két nagyon kényelmes nyugágy, és van kinek elhagyhatatlan a tv és a hifi. Ablaktalan helyiségben ez aligha tűnik oktalannak, ha viszont megoldható, hogy ez a tér a természetre, az udvarra, egy teraszra nyíljon, még az is lehet, hogy érdektelenné válik.

Legutóbbi tervünkben az otthonos jelleget domborítandó, egy óriásposzteren csepmésztük be a család apraját.

Végül még egy trükk:
Nem egyszer kell olyan helyiséget bemutatni, mesélni róla, amely szinte lehetetlenség. Mivel keskeny a kér, a a helyszínen az emberi szem körbepásztázza, és kialakul ról az összkép, ha viszont egy papírlapon kell ugyanezt érzékeltetni, nos már nem ilyen egyszerű. Ekkor megtehetjük azt - amit később ugyan már sosem, de most még működik -, hogy kiveszünk egy falat, távolabb állunk, és onnan "exponálunk". Ebben az esetben egyszerre mutathatók be az egyes távolabb eső részletek, könnyebben megérthetjük azok összefüggéseit. Íme a fentebb említett wellness zóna bejárata.

Korábban megjelent már néhány eszmefuttatásom perforált homlokzatokkal, áttetsző térhatárolásokkal kapcsolatban. Ezúttal ismét egy külföldi példa kapcsán indultak be a gondolataim, leginkább azért, mert ezúttal az árnyékolás kérdése is teljesen összefonódott a térhatároló, térfal kérdésével, ráadásul kívülről az épületszobor kategóriába is beleillik az épület.
Az oldaltörés után olvasható tovább+++

Abban a megtiszteltetésben részesülhettem, hogy a belsőépítészeti tervezésen túl az alábbi képeken látható épület lebonyolítása folyamán a felmerülő építészeti kérdésekben tanácsadói minőségben is szerepelhettem. Ez a családi villa Kajdócsi Jenő és tervező gárdája tervei alapján született.
Így került sor a ház előtti terasz felületébe illesztett medence szegélyének megtervezésére is, ahol az elsődleges cél az volt, hogy a feszített medencéknél megszokott szegélyt, rácsot, gyűjtőcsatornát igyekezzünk eldugni. Az első ötlet az volt, hogy a szegélyt mindenképp a terasz körüli burkolat anyagával burkoljuk, ezzel is egybeolvasztva a körülötte lévő felülettel. A következő lehetőség, hogy a víz felszínt egészen a néhány ceniméternyire zsugorított lefolyó sávig feszítjük, ezzel a víz alá engedve a medence falának enyhén a medence felé döntött borítását. Annak érdekében, hogy a vízben keletkezett hullámok ne csapjanak túl a néhány centiméteres túlfolyón, a környező teraszt elegendő volt másfél centivel túlemelni.

Kicsit nekilódult a fantáziám - vesztemre. Amúgy egy átlagos mosdó lenne, mely megvalósításán végül 8 szakipar szorgoskodott.

A porcelán mosdótál egy 2cm-es csiszolt üveglapon áll (1-üveges), melyet mindhárom csatlakozó falfelülettől néhány centis távolságra tartottunk el, rajta két furattal, egyiken a lefolyó, másikon a hideg- és melegvíz vezet át (2-víz-csatorna gépészet). A nehézség abban állt, hogy már a padlón kialakított vízkiállásnál le kellett modellezni, és ki kellett tűzni azt a pozíciót, ahol később a mosdótál és a padlóról induló, majd az üvegen áthatoló csaptelep állni fog. Mivel a kialakítás nem standard megoldás, egy újabb iparostól (3-fémműves) meg kellett rendelnünk a csapteleppel megegyező átmérőjű krómozott fémcsövet, amit a padlóból kiálló flexibilis csövekre húztunk.  Ez még mind semmi, merthogy ebben a csőben még egy elektronikai kábel is fut (4-villanyszerelő), ami a csaptelep szenzorának biztosítja az áramot - természetesen a trafót valahol máshol kellett elhelyeznünk. Az üveglap egy süttői kőlapokból tömbösített kőhasábon áll (5-kőfaragó), mely egyúttal U alakban takarja a lefolyót is. A lista a szokásos elemekkel zárható, mivel természetesen a padlólapot el kellett helyezni (6-burkoló), a falat egy - pontosabban két kékárnyalat - színre le kellett festeni (7-szobafestő), és a lakás más részein is alkalmazott lábazati szegélyt kellett elhelyezni, mely kivételesen fából készült (8-asztalos).

A fémműves feladata volt az a kézi törölköző számára kialakított, feszített fémhuzal legyártása és felszerelése, ami a mosdó fölött látható, a tükör felszerelése viszont már a házigazdára várt (9!), mivel a többiek inkább .... menni szerettek volna.

Arről már töprengtem egy sort, hogy miért jó, vagy miért nem igazán egy földszintes ház. Nos, most megfejelem ezt az egész témakört egy komoly tényezővel: mi van akkor, ha lejt a terep, és nem is akárhogyan!

Kedves visszatérő ügyfelem számára terveztünk egy ilyen helyzetben, ahol tudomásul kellett vegyük, hogy a lakás alapvető funkcióit egy szinten kívánja megvalósítani annak ellenére, hogy a terep erősen lejtett. Első lépés az volt, hogy egy telekrészt a sajátja mellé vásárolt, mivel a kívánt alapterületet a beépítési mutatók nem tették volna lehetővé. Szerencsére a telekalakítás nem ütközött akadályba, így megindulhatott a tervezés. Az épület középvonala illeszkedett az eredeti terepvonalra, így a ház egy része bevágásba, tehát egy támfalakkal körülvett, kivájt területre került, másik része pedig feltöltésre ült, ezáltal kissé kiemelkedve a környezetéből.
Ha ezt a beavatkozást lépcsőzetesen, gondozható rézsűkkel, támfalakkal alakítjuk ki, plasztikai sebészeti eszközökkel eltüntethető a sebhely, sőt erényt is kovácsolhatunk a bevágással kialakult rejtett öbölből. A gond csak akkor van, ha a tömörítetlen rézsűt egy felhőszakadás éri, ezért ilyenkor a növénytelepítés felületi erősítéssel történik, a vízelvezetést pedig a támfalak mentén biztosítjuk.

 

Úgy döntöttem, új rovatot indítok. Régóta foglalkoztat a kérdés - és ezen a területen egyre több érdekes pédát látok -, hogy az épület, mely belül jól használható különböző funkciókra, menedéket nyújt víz, és szél, az időjárás elől, egy örökölhető értéket jelent azzal a területtel együtt, amelyen áll, kívülről mégiscsak egy szerkezettömeg, melyet különböző szabályok, hagyományok, és technológiákáltal vezérelt rendezőelvek hogyan is alakítanak egy a környezethez igazodó, vagy abból kiemelkedő műtárggyá.
Szándékos a szóhasználat, mivel akár a gépészetben, vagy mélyépítésben is használt kifejezés nem jelent különösebb értékelést, egy a sok vasbeton, cserép, vagy üveg és fém tudatos alkalmazásával kialakított tárgyból, melyet nap mint napfelhúznak világszerte. De mi van akkor, ha a műtárgy kifejezést a művészeti értelmében használjuk, és elhisszük, hogy egy ház, épület a funkcionalitásán túlmutató művészi értéket képviselhet? Ebben a pillanatban egy új dimenzió nyílik meg előttünk, mivel az épületnek nevezett anyaghalmaz egyből egy átjárható, használatba vehető szoborrá válik. Ez az érzés legutóbb a 4-es metro fővám téri állomásának szerkezetét bemutató képek láttán fogott el, de utazási élményeim néhány objektumára is jellemző ez a leírás, melyekből itt mutatok be néhányat. Thomas Baumann, Michael Klaar által a 2003-ban Graz által elnyert Európa Kulturális Fővárosa cím kapcsán tervezett Kunsthalle hólyagja
Egy érdekes cikk itt olvasható +++
és a nem messze tőle a Mura folyón "lebegő" Murinsel, Vito Acconci multifunkciós alkotása:
A sziget honlapja +++

Régóta vágyom arra, hogy ilyen építészeti minőség igénye merüljön fel azokban a mecénásokban, kurátorokban, beruházókban, akik nyilvánvalóan a megtérülés számolt igénye, és a rendelkezésre álló keretek adta szoros direktórium alatt, mégis egy tudatos döntés meghozatalával olyan értékteremtésben működnének közre kreatív dizájnerekkel az oldalukon, melynek következtében létrejön az egyedi, a jövő mintája, az értékes... mint például egy szoborház.

...márminthogy az arany a fürdőben

Az inspiráció elég összetett kérdés. A tervezés véleményem szerint egyik legfontosabb része a tanulás és a tapasztalat mellett. Azt gondolhatjuk, hogy az ember folyóiratokat nézeget, és összeollózza a kívánt eredményt. Ez lenne a könyvtárból tervezés. Valójában rengeteg benyomás, azok által kiváltott érzelmek, vélemények, emlékek sorozatából kavargó élménycsomag, amihez társul a habitus, a környezet, és még egy csomó más, a pillanatot meghatározó ezernyi szempont. Valamelyik nap például, amikor a Pécsi Tudásközpont kupolájának sokezer egyforma méretű Zsolnay kerámiadarabból álló burkolatán azon töprengtem, hogy ahogyan az egyes sorok elcsúsznak egymás fölött, miért is nem zavar engem a látványban, nyilvánvalóan nem az foglalkoztatott, hogy másnap miként fogom ezt alkalmazni - egyszerűen hatással volt rám. (érdemes megnézni!)

Amikor egy fürdőszoba karakteréről gondolkozunk, egyáltalán nem mindegy, hogy ez az elő ilyen eset a megbízóink életében, vagy "most legyen egy ilyen is" helyzet áll elő, hogy hány évtized munkájának jutalma ez, hogy mióta dolgoznak ezért...

Ezen a fürdőszoba látványterven szépen lehetne sorolni, hogy a mosdók fölé belógatott fürdőszobai csillár megduplázódik a tükörben - mintha láttam volna valahol -, ám ha a tulajdonosok különös kérésére nem oldjuk meg a tárolást a tolóajtós tükrösszekrényben, hiába az ötlet. Vagy ott vannak az ornamentikás és mozaikos dekorok, amik függönyszerű sávjaival érik el azt a hatást, amit e tér kialakításánál célba vettünk, mégpedig, hogy mint dekoratív pillérek, emeljék a tér magasságát. Mindenütt más lehet a cél.

A burkolólap gyártók nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a termékek láttán elcsábuljunk, és minden erőnkkel azon legyünk, hogy a sajátunkból is olyat csináljunk, ami lélegzetelállító, vagy emlékeztet egy utazás szállodai élményére. Az Impronta Cheramiche egyik terméke engem és megbízómat is levett a lábáról. Aranyfüstbe vonta a kedvünket, és lelkesen elképzeltük, hogy mit tudnánk kihozni ebből a lehetőségből. Az arany - az ezüsttel együtt - állandó muníció a trendhullámok között. Hol matt, hol fénylő felülettel jelenik meg. Eléggé időtállónak tűnik.

Régóta tapasztalom, hogy aki már nem először építkezik, ha csak lehet, szeretne mindent egy szinten megoldani. Nincs is ezzel gond, hiszen teljesen jogos igény, hogy egy lakásban lehetőleg ne legyenek lépcsők. Az akadálymentesség ma már nem csak a középületekben, hanem az otthonokban is igény és nem csak akkor, ha valaki nehézségekkel küzd, hiszen egy családban legtöbbször vannak idősek is, nomeg mi sem fiatalodunk... Természetesen ha lejtős terepen építkezünk, nem kerülhetjük meg a lépcső kényszerét, legfeljebb el kell gondolkozni a lift lehetőségén.
A földszintes ház velejáróival azonban sokszor nem gondolunk. Tudomásul kell venni ugyanis, hogy az elterülő épületben keletkeznek egymástól igen távoli pontok, amiket ugyanúgy meg kell közelíteni, hozzú közlekedők, vagy egymásba nyíló térsorok keletkeznek. Van még egy kellemetlen következmény, mégpedig az, hogy viszonylag sok belső terű (holmlokzatra nem nyitható) helyiség alakul ki, aminek ezáltal nincs természetes fénye, és szellőzése. tovább+++

Lassan 10 éve annak, hogy egy ügyfelem részére vázlatokat készítettem leendő családi házához, de valahogy sehogy sem sikerült eltalálnom a szája ízét, és kezdtem érezni, hogy fogyóban a türelme. Hamarosan ő állt elő egy ötlettel, miszerint megkeresne egy másik tervezőt is, hátha ő majd jobban ráérez arra, mit is szeretne. Az eljárás korrekt volt, mégis kezdő építészként nehezen dolgoztam fel a dolgot. Nagyon gyorsan kiderült, hogy valaki Balázs Mihályt ajánlotta neki, aki nagy meglepetésre csak akkor vállalta el, ha velem együtt tervezheti.

Régi kapcsolat fűzött minket egymáshoz, hiszen a középülettervezési tanszéken két évben is a tanítványa lehettem. Hihetetlenül nagy megtiszteltetés volt számomra a lehetőség, egy hogy konkrét tervezési feladatban is együttműködhetek vele. Mihály inkább a középületek nagymestere, nem túl sok lakóházat tervezett, de azok nagyjából mind katalógusba illő remekek. Egy homlokzati és alaprajzi vázlat után, ami természetesen azonnal átment a megbízói szűrőn, a kidolgozás az enyém lehetett. Büszke vagyok rá!