Régóta tapasztalom, hogy aki már nem először építkezik, ha csak lehet, szeretne mindent egy szinten megoldani. Nincs is ezzel gond, hiszen teljesen jogos igény, hogy egy lakásban lehetőleg ne legyenek lépcsők. Az akadálymentesség ma már nem csak a középületekben, hanem az otthonokban is igény és nem csak akkor, ha valaki nehézségekkel küzd, hiszen egy családban legtöbbször vannak idősek is, nomeg mi sem fiatalodunk... Természetesen ha lejtős terepen építkezünk, nem kerülhetjük meg a lépcső kényszerét, legfeljebb el kell gondolkozni a lift lehetőségén.
A földszintes ház velejáróival azonban sokszor nem gondolunk. Tudomásul kell venni ugyanis, hogy az elterülő épületben keletkeznek egymástól igen távoli pontok, amiket ugyanúgy meg kell közelíteni, hozzú közlekedők, vagy egymásba nyíló térsorok keletkeznek. Van még egy kellemetlen következmény, mégpedig az, hogy viszonylag sok belső terű (holmlokzatra nem nyitható) helyiség alakul ki, aminek ezáltal nincs természetes fénye, és szellőzése. tovább+++

Persze már erre is van gyógymód: a tetőn keresztül bevezetett fénycsatorna és a kifinomult gépészerti szellőzőrendszerek. De nincs ablak, ahogy megszoktuk. A széles épületből fakadó magas tetőformákról pedig ne is beszéljünk! Marad a mozgalmas, ki-beugratott tömegalakítás, ami persze tetszetős, de semmiképp nem energiatudatos dolog.
Az itt bemutatott épület tervezésekor nem volt megkerülhető a megbízói igény - földszinteset szeretnénk - ráadásul a telek is tökéletesen alkalmas volt rá méreteit, lejtésviszonyait tekintve. Egy tervezői trükkel a közlekedő a kifli alakú ház által körülvett átriumot keretezve a lehető legkisebbre zsugorodott, néhol az étkezőben, előtérben vagy egy gardrób funkcióban rejtve kanyarodik végig a házon, egyben átmeneti zónát alkotva a védett udvar és az intim helyiségek között.