Teret alkotunk

Ez a helyzet viszonylag sokszor fordul elő. Még az egyetemi éveim alatt mesélte a konzulensem, hogy mennyire meglepődött, mikor egy tervének engedélyeztetésekor a hatóság műszaki irodáján annak a már kolléganőnek az asztalához kellett leülnie, akit az egyetemen megbuktatott. Mondanom sem kell, meggyűlt a baja, az illető revansot vett rajta. Én is jártam hasonlóképpen,  amikor egy olyan főépítésszel találkoztam a hivatalban, aki korábban hallgatóm volt a posztgraduális építészképzésen.

A múlt héten egy tervtanácson vettem részt, ahol prezentálnom kellett egy tervet. Számot kellett adnom arról, hogy hogyan reagál egy tervező, akinek az ügyfél igényei mellett kötelessége a szabályoknak és a környezetvédelmi-, városképi elvárásoknak megfelelni. A szabályokkal nincs is nagy gond, mivel ezt a megbízás elején tisztázzuk: nem tudunk olyan tervet aláírni, ami nem felel meg az előírásoknak. Csalni nem fogunk! A környezetvédelem már nehezebb ügy, mivel erről egyelőre mindenkinek más elképzelései vannak, és csak a józan belátás diktál. A városképi téma már fogósabb kérdés, mivelhogy szubjektív. Mindenkinek más és más dolog tetszik, máshogy képzeli el. A tervtanácsnak vélemény alkotói jogköre van, de a hatóság ragaszkodhat ahhoz, hogy csak pozitív tervtanácsi szakvélemény alapján adjon ki engedélyt. Ez már csak az erőviszonyoktól függ. A tervtanács megbírálta a tervemet, elutasított, nagy energiákat kellett arra fordítani, hogy a megrendelő bizalma ne rendüljön meg, és egy újabb körre adjon lehetőséget. Mindenkitől engedményt, kompromisszumot követelt meg a helyzet, de tény, hogy nagyon kellemetlen volt a kollégák bírálatát hallani.

Néhány nappal később keresett meg valaki egy telek beépítés lehetőségeivel kapcsolatban, szerette volna véleményünket, tanácsunkat kérni, hogy közösen deríthessük ki, milyen megoldások jöhetnek szóba. Nagyon hamar kiderült, hogy van egy hatalmas probléma a szomszédban, ugyanis egy a szabályokat több részben is kijátszani próbáló elképzelés engedélyezése van folyamatban. Áttekintve a terveket azonnal szembe tűnt, hogy hol vannak azok a pontok, ahol - nyugodtan kimondhatjuk - csúsztatott a tervező. Nyilvánvalóan hatalmas beruházói nyomás alatt tette ezt, hiszen egy üzleti alapon működő társasház esetében az alapigény, hogy a lehető legtöbb eladható négyzetmétert valósítson meg. Találtunk egyértelmű "tévedést", de volt benne rejtett, vitát fakasztó, a rendelet értelmezésének kiforgatásából adódó megoldás, ami egyértelműen sérti a közvetlen szomszéd és a tágabb értelemben vett környezet érdekeit is. (Például zöldtetőről már hallottam, de a "zölderkély" fogalma számomra korábban ismeretlen volt)

Véleményt kell hát alkotnom, így szembe kerülök egy kollégával, vagy tervtanáccsal. Ki tudja, mi lesz ebből?

Elképesztő, hogy minden mindennel összefüggésben van! Az ember még ha tőlünk távoli eseménynek tűnik, mégis megnézi a hírekben, hátha történik valami érdekes a csatornán túli felhajtások közepette. Azt gondoltam, nincs számomra semmi érdekes ebben az egészben, nem érdekelnek a pletykák, nem foglalkoztat az esküvői ruha anyaga, de még a fiatal herceg kopasz fejéről sincs különvéleményem, de amikor rátaláltam egy tervező véleményére, kicsit átgondoltam a dolgot.

Az régivágású angolokat iszonyú nehezen lehet rávenni arra, hogy hagyományaikkal szakítva valami formabontóra adják a fejüket. Mégis pl. Sir Forternek, london polgármesteri hivatala tervezőjének sikerült ez a Temze partján a nyitható híd tövében... Ugyanakkor még ahhoz is ragaszkodnak görcsösen, ami fölött eljárt az idő. Vannak szép hagyományok, amiket mióta világ a világ, úgy van, és úgy is fog maradni. Az angolokról azt is tudjuk, hogy a járműtervezés éllovasai, tele van az ország avantgard tervezőkkel, így tényleg meglepő, hogy még mindig azon az ócska kordén fuvarozzák a díszpáholyt.

Kate Middleton és Vilmos herceg esküvőjére a londoni olimpia nagyuszodáját tervező építész csapatának egyik tagja Reza Esmaeeli a mesterétől ismert organikus "liánstruktúrával" egy szuperszónikus űrhajót rittyentett. Zaha Hadid munkásságáról nemrég írtam egy bécsi műteremlátogatásom kapcsán, de ez a bátorság most mégis meglepett. Angyal- és lepkeszárnyak, a mennyasszony által annyira óhajtott kert megvalósul a tervezett járművön.

Tény, hogy az egész esküvői ceremónia legérdekesebb része a fuvarozás, mivelhogy sem a Westminster-i, de az esküvőt követő protokollban nem vehet részt földi halandó, ezért a publikum számára egyetlen nyilvános eseményről van szó. A fiatal tervező ereszdelahajam jelleggel beleálmodta magát az eseményekbe, és ím ez jött ki belőle:

forrás
 

Hamarosan itt a nyár, egyre-másra jelentkeznek a nyári gyakorlatra kötelezett építész- és mérnökhallgatók. Amióta akkreditáltattuk magunkat az egyetemeken, irodánk évről-évre fogad néhány hallgatót, akik pár hetet töltenek nálunk, betekintést nyerve a tervezési folyamatokba. Mivel nagy a különbség az elmélet és a szikár valóság között, sokszor jelent csalódást ez az időszak, azoknak viszont, akik nyitottabbak, nem elvárásokkal jönnek, rengeteget élményt nyerhetnek ilyenkor, tervezési feladatokba, pályázatokba kapcsolódnak be, a csapatmunkát valós projekteken próbálhatják ki.

Tavaly egy fiatal közösséggel karöltve, akik elszánták magukat, hogy segítenek egy olyan településnek, akik elfogadják felajánlásukat. Tordas polgármestere készséges volt, mi pedig az éppen nálunk jelentkező tervező csapattal egy agymenés után terveket készítettünk, mellyel a polgármesteri hivatal és a templom közötti tér közlekedési útvonalain az éppen épülő óvodát a buszmegállóval összekötő útvonal burkolatát terveztük meg. A rendelkezésre álló járólapok, és egy vállalkozó által felajánlott akácfaanyag mellett szükség volt a kreatív hozzáállásra és a kétkezi munkára is. Az tervek megvalósultak, a helyiek élvezik.

Ez a koncepció nyomába nem fér annak a példaértékű iskolának, amit egy amerikai építész Samuel Mockbee (1944-2001) alapított a múlt században. Pár éve szereztem be egy könyvet, ami építészhallgatók által tervezett és kivitelezett afrikai és amerikai projekteket mutat be. Bevallom, rendkívüli módon lelkesített az a hozzáállás, ami a Rural Studio alapításával egy mindenre elszánt, következetes koncepció véghezvitele a vidék és a szegények megsegítésére, szinte a semmiből, rendelkezésre álló, olcsó, helyben megtalálható anyagokból, esetleg kidobott szemétből - gumiabroncsokból, kiszuperált közlekedési táblákból, újságpapírból - a meglévő értékek felhasználásával. Ez nevezem igazi újrahasznosításnak! Őt tartom a recycling egyik atyamesterének. Társadalmi szerepvállalásával az építészetet tanulók számára a közös érdek szintjére emelte, amihez hasonlóról nem tudok. A diákok nem csak a tervezésben, hanem a megvalósításban is részt vesznek, ezen felül napi interakcióba kerülnek a megbízó közösséggel, az ügyféllel.

Az első produktum egy szalmabálákból alkotott lakás volt egy idős házaspár és három unokája számára. A projektek azóta is folytatódnak, hogy Samuel már nem él, a missziót egy új, lelkes nemzedék folytatja. Az alabamai egyetemen külön tanszék épült fel a koncepcióra, melyben nem csupán a gazdagon finanszírozott állami-, vagy magánprojektek kielégítésére készíti fel a nebulókat, hanem a sáros-büdös valóság által 'segíteni' tanítják meg őket.

Néhány érdekes megvalósult tervük, legjobban az kiszuperált autóüvegekből készült kápolna tetszik:
1 2 3 4

Néhány napja lehetőségem nyílt a Bécsi Iparművészeti egyetem nyílt napján bepillantást nyerni egy a mi MOMÉ-nkhez hasonlóan nagy múltú művészeti iskola belső világába. Érdekelt a dolog, hiszen lassan húsz éve annak, hogy az magyar építészet budapesti alma materének padjait koptatva magam is építész diplomát szereztem. A bécsi iskola különböző szakainak műtermeit látva felelevenedtek a régi emlékek, és saját komplex és diplomatervemre gondoltam, amit a tavalyi nyári zivatarok miatti áradatok ronggyá áztattak a pinceszinti garázsomban (persze, hogy miért a padlón volt a mappám, magam sem tudom...).

Egészen máshogy dolgoztunk akkor skiccelve, rajzolva - már volt fénymásoló, és ha akartuk, a négy alapszín bármelyikében is lehúzták -, pedig nem sok idő telt el azóta, mégis gyökeres fordulatot vett a tervezés technikája, metódusa. Igaz, ma is használják a ceruzát, de már valahogy máshogy. Mindenki előtt ott a notebook, rendelkezésre állnak a digitalizáló táblák, virtuális eszközök, a legkülönbözőbb 3D-s és grafikai programok.

Bevallom, nagyon vonzott a közép-keletről származó brit művésznő műterme, szerettem volna beleszagolni a hangulatába, látni, kik járnak ide, miken, és és hogyan dolgoznak.

Lenyűgöztek a fehér makettek a modellező műhelyben, a nagy fekete üvegasztal, vetítőtermek... A legmegdöbbentőbb mégis az organikus világa volt. Az a természeti esetlegességen alapuló, fluidista lebegős szabadság nyűgözött le, amit korábban csak a tudósításokból láttam. Lehet, hogy azért ragadott meg ennyire, mivel amúgy is vonz a szobrászat, érdekel a lakható szobor gondolata (lásd "szoborház"). Annak szerkezeti függetlenségnek a gyönyörűsége ez, ami a növényi rostokból felépülő fában, vagy a folyómeder vonalnak törvényszerűségében mégis rendszerbe foglalható.

Miközben csodálom, nehezen tudom felfogni, hogy hogyan hozhatók létre a mai költségérzékeny világban ezek a minden elemükben egyedi elemszerkezetű épületeket, melyekben nincs két egyforma gerenda, két párhuzamos élű burkolatdarab. Az egyes üvegelemek a végleges méreteinél kétszeres nagyságú táblákból kerülnek kivágásra, a ferde elemek egyenként szállíthatók csak, mivel nem férnek meg egymás mellett. Hadid legújabb épülete Kínában a Guangzhou városbeli Operaház, mely a folyóban erodálódott kavicsok asszociációjára épített tájépítészet lenyűgöző példája.

A Szervita téri projektjével nálunk megbukott Hadid, tőlünk pár száz kilométerre új építészgenerációt nevel, a világ túlsó, robbanásszerűen fejlődő pontján pedig csodákat művel.

(forrás 1 2 3)

Egy átalakításos felújítás során, amikor az ember oda kerül, hogy végre kiegyenesítse a kezdettől fogva görbe falat, és amúgy is belefér, hogy a helyiség 20 cm-rel rövidebb legyen,ösztönösen felmerül a kérdés: mit lehet kezdeni a fal vastagságával, hogyan lehet kihasználni a rendelkezésre álló teret?
Szinte már sztenderd megoldásnak számít, hogy egy gipszkartonos eléfalazással falfülkéket, beugrókat lehet készíteni, melyeket polcként használva dekoratív térfal alakul ki. Csomó lehetőség adódik az által is, hogy ezeket a falfülkéket mivel béleljük, hogyan felületkezeljük. Az egyik példánkon az Oikos által kifejlesztett különös textúrájú anyagot használtuk. Alkalmasint kontrasztos színre festve, vagy eltérően tapétázva tovább mélyíthető az üreg térhatása. Néha világítással is kiemeljük az itt elhelyezett tárgyak jelentőségét, és ehhez nem csak a fülke szemöldökébe süllyesztett halogén az egyetlen alternatíva. Igaz, hogy többletmunkát igényel, de a beugrók oldalának lépcsőztetésével rejtett fénysáv egészen extrém fényviszonyokat tud produkálni. Az pedig egy további lehetőség, ha lehetőségünk nyílik egy-egy fülke mennyezeti folytatására is. Ezzel a kompozíció térhatása egészen új távlatokat nyit előttünk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a beugrók polcainak használhatóságát, élettartamát nagyban megnövelhetjük, ha a vízszintes felületeket pl. egy üveglappal takarjuk. Az üveg alá helyezett néhány áttetsző gumialátéttel kiküszöbölhetők az egyenetlenségek és a lap sem fog elmozdulni.

Amikor egy nappali berendezésének tervezése zajlik, folyamatos konfliktus zajlik a beszélgetni szándékozók, és a tv-n csüngők között. Egy ideje a kandallósok is beszálltak a csatába, a kilátás- és kertszerelmesekről ne is beszéljünk. Szóval az, hogy hova kerül egy tv, a ma kapható képernyőméretek ismeretében nem egyszerű kérdés, valahogy mindig "házioltárrá" akar válni a nappaliban.
Ezerrel zajlik a képernyő-innováció, mire megszerezzük a plazmát, már az LCD-ről is lebeszélnek a LED-projektorok. De mi jön ezután? Legyen átlátszó. Őszintén szólva már hiányzott! Sokszor szerettem volna a télikert üvegfala, vagy egy mintás tapétafal elé tenni. De a nagy "feketelyuk" átütötte a legigényesebb felületeket is.

Megjelent a Loewe Invisio. Michael Friebe designer szerint: "... a berendezés a hagyományos LCD és a legújabb TOLED megjelenítési technológia alkalmazásának ötvözése lehetővé teszi, hogy átláthatatlan, gazdag színvilágú mozgóképet és a teljes kontrasztot hozzon létre a tömör fekete és a tiszta fehér tartományban, miközben kikapcsolt állapotban keret nélküli üveglapként jelenik meg."

El tudom képzelni a készülék jövőjét display-nek is használható galéria üvegkorlátjaként, vagy flexibilis térelválasztó jelleggel étkező és nappali között.

 

A hétvégén egy különleges szerepkörben debütáltunk. Mivel a 360 darab, manufaktúrában készült muránói üvegelemből álló lámpát az üzlet villanyszerelőjén kívül senki sem vállalta volna elhelyezni, fogtam magam, nekiláttam, és szisztematikusan összeállítottam a kreatív fénycsodát. Nagyon különleges darabról van szó, így némi izgalommal láttam munkához, de mivel volt elképzelésem a végkifejletről, kifejezetten élveztem a műveletet. Valahogy az az érzés vett hatalmába, hogy együttműködök a lámpa tervezőjével, a Velence melletti üvegművesek évszázados hagyományain alapuló kézműiparával, az izzítókemencék mellett "gályázó" művészekkel.

Az üveg különösen viselkedik a fényre, legtöbbször a mögöttes felületek, fényforrások színvilágát vetítik tovább, tükrözik és szórják szét.  Van olyan koncepció, amikor a fényforrás sugarait különleges mintázattal vetítik a környező felületekre, néha pedig átszínezik a teret.

Az irodánk tervező- és lebonyolító csapata által létrehozott legújabb munkánk büszkesége az igényes lámpatest, mely a letisztult formavezetéssel tervezett környezetével organikus darabként áll finom kontrasztban.

Többen jöttek már hozzánk úgy, hogy kezükben egy konyha, vagy egy fürdőszoba látványtervét szorongatták, mégis szükségük volt egy eligazításra, egy olyan tervező segítségére, aki útmutatót ad a sokféle jótanács között. Aki időben jön rá, hogy bár nagyszerű az ingyenes szolgáltatás, mely során az átadott alaprajzot az áruházban kapható kiválasztott burkolattal, szaniterrel, és bútorokkal berendeznek neki, nem biztos, hogy az összhangban lesz a többi helyiség berendezésével. Értékesek ezek az ötletek, de a tapasztalatunk az, hogy csak alternatívaként érdemes kezelni őket. Végleges döntést csak átfogó, mindenre kiterjedő vizsgálat alapján érdemes hozni.
Megkérdeztem, hogy miért nem volt megnyugtató a kapott terv. A válasz nagyjából minden esetben ugyanaz volt: nem volt megnyugtató, hogy a legjobb megoldást kapják, és csak megvalósító jellegű volt a megoldás. Vagy egy katalógusból kivágott részletet láttak viszont, vagy szigorúan a megbízó által lediktált program jelent meg minden egyéb ötlet, és eredetiség nélkül (természetesen vannak kivételek). A kereskedő feladata, igénye és érdeke, hogy eladjon - szinte bármit. A jó kereskedő persze igyekszik azon, hogy rájöjjön, hogy vevőjének mire van szüksége valójában.
Legtöbben az eredeti ötletet keresik, de az imént említett összhang igényére is fény derül, de sokszor sajnos csak későn, amikor már megrendelésre került valami. Nekünk tervezőknek igazán az számít, hogy a létrejövő tér, a benne lévő tárgyakkal jól funkcionáljon, és ráadásul jó közérzetet keltsen (Ez persze nem mindig igaz, mivel van olyan extrém helyzet, amikor a tér más benyomást kell kiváltson. Az, hogy működjön valami,... azért alapigény!).

Évek óta gyűlnek azok a burkolóanyag minták, berendezési tárgyak katalógusai, melyekből dolgozni érdemes. Amiért régen ezerkilómétereket kellett utazni, azt ma házhoz hozzák. Van egy nagy különbség az előzőekhez képest: én dönthetem el, hogy melyik gyár melyik termékét szeretném használni, előttem a legújabb, és szinte teljes repertoár.

Itt egy belsőépítészeti vázlatterv, egy Scavolini konyhával, Blanco, Hansgrohe, Dornbracht, Keuco, Laufen, Duravit termékekkel, a BoConcept bútoraival fűszerezve. A többi mind egyedi, személyre szabott az összhang igényével.

Éredekes élmény viszontlátni azokat a tereket, melyek terv formában asztalunkról lekerülve átvészelik a kivitelezői, világválsági tényezőket, és a megbízók kitartására hagyatkozva végső formájukat érik el. Minden terv külön történet, nincs két egyforma. Legtöbbször nem egy tervező dolgozik azon, hogy az összkép kialakuljon. Az építészek és belsőépítészek munkáját különböző társtervezők segítik, akik nem kifejezetten designerek, de elkerülhetetlen a közreműködésük.

Még mindig nagyon kevesen ismerik el a szerzői jogok jelentőségét, érvényességét, vagy ha tisztában is vannak vele, nem tartják tiszteletben. Nagyon érdekes terület az, ahol maga az ötlet, az alapkompozíció is egy csapat munkája. Nehéz ilyenkor szétválogatni, hogy a kompozíció mely része, kitől is származik. Ezek általában egymásra hatva, egymást inspirálva jönnek létre.

Nagyon sok esetben büszkélkedtünk már olyan belsőépítészeti munkával, melynek előzménye egy építész tervező, vagy team produktuma volt, mely nem kevés munkával egyeztetésekkel, rengeteg előzménnyel jött létre. Ilyenkor minden esetben az eredeti tervezőkkel együttműködve, de minimum az ő engedélyüket kérve folytatható a továbbtervezés.

Legutóbb éppen fordítva történt, minket keresett meg egy belsőépítész, hogy az általunk tervezett villa befejezéséhez szükséges instrukciókkal elkérje, mivel megbízást kapott a részletek kidolgozására. Furcsa érzés ilyenkor elengedni a gyerek kezét, és rábízni valakire, amikor az első kapavágástól lépésről-lépésre haladó projekt végkifejletéig szóló elképzelés kavarog a fejében. Megbecsülés illeti azt a tervezőt, aki tisztelettel képes megérteni az eredeti koncepciót, és tud úgy hozzányúlni a feladathoz, hogy a fő koncepció ne sérüljön. És tisztelet a megbízónak is, aki kitart, és konzekvensen viszi végig azt, aminek megálmodásában szakmai segítséget kapott.

A legfrissebb SzépLak oldalain jelent meg egy cikk jónéhány szép felvétellel, mely egy olyan villa enteriőrjét mutatja meg, melyet kivételesen nem mi fejeztünk be... azért a teret mi alkottuk hozzá!
kép forrás: szeplak.hu

Amikor a Kajdócsi stúdió által tervezett luxusvilla exkluzív belőépítészetének kialakításával foglalkozott irodánk, még nem gondoltuk, hogy egy film helyszínének is teret alkotunk egyúttal. Attól kezdve, hogy tulajdonosa végképp eldöntötte, értékesíteni szeretné a villát, megnyílt a terep, hogy a filmes csapat szállja meg az épületet.

Ha valaki végignézi a néhány új arccal kiegészített, de mégis a szokásos szereposztásban készült alkotást, és esetleg unná a történetet, vessen néhány pillantást a háttérre, a nagy belmagasságú nappalira, tv-falra, kandallóra, galériára, a narancs színű üveggel színessé tett konyhára... ha egy kicsit el tud vonatkoztatni!

Csak hogy pár karakterelemet kiemeljek: az épületen kívül futó kőburkolat megjelenik a lépcsőház falain is, illetve a kandalló pillérén is. A kőlapok közötti hornyok üvegpolcot tartanak. Ahhoz, hogy csupán egy tv-t függesszünk rá vaskosnak tűnő bútorfal szintmagasságú, és az emeletre felfutó lépcsőt rejti. A lépcső lebeg mögötte, így a "bútornak" önmagában meg kell állnia, nincs, ami kitámasztaná.

Az elegáns wenge és tölgy konyha lefelé szűkülő keresztmetszetű főzőszigettel kerek egész. A mennyezeten kialakított világító sáv a beépített konyha középső elemének vonalát folytatja, L alakban átfordítva annak üvegezett kiemelését. Ugyanez az L alak jelenik meg a konyha felső polcán, vagy a pult sarok kialakításában. Az épületben dominál az üveg, több helyen keret nélküli üvegajtóként jelenik meg. Az utolsó kép a konyhai üvegajtó folytatásában kialakított savazott üveg lámpát mutatja, mely egy részének tükröződő fóliázásával egy előszobai tükör keletkezett.

Még folytathatnám a nappali burkolatának teraszra is kifutó mintázatának vagy a mosdó helyiség üvegpultjának, a tengeri fű padlószőnyeg különböző megoldásainak történetével, de hagyjunk helyet a képeknek.
(még több fotó az Archidea honlapján)