Én ezt nem értem! Pedig már lassan 20éve tolom az ipart, még mindig úgy érzem, hogy vannak olyan pillanatok, amihez nem nőttem fel. Egyszerűen hihetetlen, hogy egyik pillanatban még úgy érzem, hogy egy kiváltság, nagyszerű lehetőség, hogy Európa egyik páratlan metropoliszában a 2800km-t is túlhaladó hosszúságú kék folyó partján, szemben a fehér sziklás heggyel, egy jót és rosszat megért klasszicista téglahalmaz egyik tisztásán alkothatunk valami izgalmasat, a következő pillanatban pedig azt gondolom, hogy képtelen vagyok már kiszolgálni egy kificamodott megbízói igényt. Ezzel gyakorlatilag történetem végére is értem, mivel a lelkesedéssel induló feladatból túl gyorsan lett keserű őrlődés. 
Íme a helyszín, a Fővám téri nagycsarnok (hivatalos nevén: Központi Vásárcsarnok) előtti frissen felújított tér, gránit burkolattal, szökőkúttal, tér-vízzel, parkkal, játszótérrel, és turistákkal.
A feladat: francia kulturális pavilon, mely mellékesen kávézó funkcióval üzemel, helyet adva állandó és ideiglenes kiállításoknak, koncerteknek, előadásoknak.
A célközönség: elsősorban a külföldi turista, aztán a diákok a környékbeli egyetemekről, végül a helyiek, a városlakók.
Az ötletre még nem tudni, mennyire vevő a kerület, a város vezetése, a tervtanácsok, egyelőre ez még nem derült ki. Sőt ez a terv valószínűleg nem is fog eléjük kerülni, mivel megbízónk hiányolta a konvencionálisan franciásra vett megjelenés alapelemeit, az utcai árkádsor árnyékoló ponyváinak, vagy a kirakatok üvegosztásainak visszatükröződését, és a tervek átdolgozását kérte.
És itt jött az őrlődés. Amennyiben a tervvel valóban az ötletbörze, esetleg a lehetséges megoldások felkutatása a cél, az a néhány érv, amit a vázlataink tartalmaznak, úgy véltük. elegendően képes meggyőzni a szakmát, vagy a laikus döntéshozókat. Amennyiben a helyi lobbi meggyőzését kell a tervlapokkal célba venni, nos, erre ez a fajta papír nem igazán alkalmas. Akkor viszont szinte mindegy, hogy mi van rajta! Bosszúságomnak tehát ez az oka: nem bíznak bennünk! És így hangzik a felkiáltás, hogy - mikor hiszik el a tervezőnek, hogy esetleg ért hozzá!? Természetesen üzletpolitikai, konyhatechnológiai és még egy csomó szempontot figyelembe kell venni a látvány és a stílus mellett, de bordó ponyvát diktálni óarany betűkkel arra hivatkozva, hogy ez ma még mindig a francia kultúra fő ismertetőjele... hát ezt nem tudom bevenni! Sajnálom, és bocsánatot kérek a kirohanásért!
Azért, ha valakit még érdekel itt megmutatok néhány részletet a kutatómunkából és az általunk javasolt végeredményből. A bordó ponyvással kényszerpályával meg még mindig fogalmam sincs, hogy mit csináljak...!
tovább:
Néhány részlet a letagadhatatlan francia hatásról, a magyarra lefordíthatatlan cour d'honneur udvar, az elliptikus lépcsőházak, a manzard tető, acél lemezes portálok mind megtalálhatóak a téren.
Egy kis analízissel folytatódott a "kutatás", a környezet értékelésével, körüljárásával. Távolról, a városi szövetből kiindulva igyekeztünk megérteni, hogy mi a jövője ennek a területnek, és hogyan szolgálná, építené ezt néhány négyzetméteren egy amúgy támogatásra alapuló koncepció.
Nem maradhatott ki az sem, hogy körülnézzünk a nagyvilágban, hogy hogyan csinálják ezt manapság mások. nem csak az ötlet, az eszközhasználat érdekes ilyenkor, hanem a minőség megfelelő szinten való alkalmazása, az anyagok szolgáltatta alapvető tulajdonságok bevetése.
A pavilonhoz egy egészen egyszerű alapformát a hasábot választottuk, melyet a környezet és a cél által diktált tengelyekkel hatottuk át, végül a csipke kép által szolgáltatott a "bőr" került a kompozícióra.
Nem bírom ki, hogy ne osszam meg egy biokempingként hirdetett bódésor látványát, mely a múlt hétvégén tárult elém a magyar tenger partja közelében. Túl sokat nem lehet róla találni a neten, szinte csak utólag tudtam meg azt is, hogy Éden-nek hívják. A tulajdonosok általában a legtöbb vendéggel baráti viszonyba kerülnek, 
néhányukkal együtt is vacsoráznak... node nem is erről akartam írni, hanem a látvány, hát azért az nem semmi! Köjálilag lehet, hogy találhatunk kivetni valót, de azokat a visszatérő hollandokat, németeket, sőt mostmár egyre több lengyelt, de egyáltalán nem érdekli, sőt. Ez az igazi kaland: putriban tölteni a nyári szünetet. De hadd nézzem meg kicsit közelebbről, miért érdekes ez ennyire?
.jpg)
Ezután a feladat már "csak" annyi volt, hogy környezetével együtt mutassuk be az elképzelést, ezzel a megfelelő megerősítést és alapot szolgáltassunk a jóváhagyáshoz. Jöhet tehát a részletek kidolgozása.
A tervező nagyon ritkán finanszírozza magát az épületet, az esetek legnagyobb részében megbízás alapján dolgozik, ezért aztán a tervnek a megbízója elképzeléseit kell tükröznie. Az építész mégis mindent latba vet, hogy megismételhetetlent hozzon létre, hogy alkotása, az adott helyen egyedülálló építmény a személyiségére jellemző jegyeket magán hordva legyen egyszerre hasznos és szép. A legjobb esetben a terv tetszik a megbízónak, de a következő pillanatban eljutunk az egyik legfontosabb kérdéshez: Mennyibe fog ez kerülni? És mivel nem egy kész termékről van szó, a kérdésre lehetetlen válaszolni, mivel a költség annyi mindentől függ. Milyen anyagokat használunk fel (csak a burkolatok között 500%-os árkülönbségek is lehetnek), milyen gyorsan akarjuk az épületet felépíteni és milyen körülmények között (télen például mindent drágábban lehet előállítani), milyen környezeti adottságokat kell megoldani (lejtős terep, talajvíz, távoli közművek...)? A döntést mégis a költségviselőnek kell meghozni, és ehhez érdemes munka közben egy előzetes becslést készíteni. Ez visszahathat a tervezésre. Kellemetlen helyzet, amikor a kész, kidolgozott tervek a kivitelező kezébe kerül, és kiderül, hogy a keret nem teszi lehetővé a megvalósítást. Újratervezés! - mondaná a GPS. A tervező kérdése pedig ez lesz: Ki fizeti ki a tervező többletmunkáját. Ugyanakkor nagyon nehéz néhány vázlat alapján akár arról is beszélni, hogy milyen négyzetméteráron lehet az épületet megvalósítani. Mégis kell, legfeljebb szükség lehet az apróbetűs részre! Például erre: "A tervek a megbízóval egyeztetett, konkrét termékekre és technológiákra épített koncepció alapján készült, ezzel együtt a tervező nem vállal felelősséget esetleges árváltozással, szerkezetekről esetlegesen napvilágot látó elmarasztaló információkkal, és olyan körülményekkel kapcsolatban, melyekkel nem számolhatott. Az áttervezés költségeit nem köteles magára vállalni! " ...stb.
Hogy miért is írok most erről, egyszerűen az a felvétel indokolja, amit a bajor erdőkben barangolva készítettem egy kidőlt fa törzsének "szeméről". 
Nagyon jó látszik, hogy a fa többi része kevésbé áll ellen az időnek, a kidőlt fa először a kérgét veszti el, aztán a szíjácsos és a gesztes részeket. A csomók körül a fa nagyon erős, ezért száradáskor is máshogy viselkedik, mint a környezete, vetemedést is okozhat. Sokszor a csomó kieshet a hasított, vagy fűrészelt felületből, ezért a feldolgozásnál inkább kiejtik és a többi felülethez hasonlóval pótolják.
Attól függően, hogy hogyan alkalmazzuk a bútorok, és a belsőépítészeti felületeken, burkolatokon, lehet háttér vagy éppen dominánsan jellemző. A szín persze megint egy más kérdés...
Mivel a "passzívház" fogalma nagyon sokrétű, vizsgálatok alapján történő minősítés, ezért tartózkodom ettől a megnevezéstől, inkább energiatakarékos, vagy alacsony energiafelhasználásúnak nevezném azokat az épületeket, melyeknél alapvető fontosságot tulajdonítanak a gazdaságos üzemeltetésnek. Tudni kell azonban, hogy az ilyen épület a korábbiakhoz képest alapvetően más hozzáállást igényel, gyakorlatilag életmód váltásra van szükség.
A ház ebben az esetben valóban az erdő szélén helyezkedik el, csodás panorámával a Balatonra. Közvetlen környezetében nincs igazából követhető építészeti példa, amihez szívesen igazodhatott volna. Ha lehet, inkább mi szerettünk volna követésre méltó trendet teremteni egy visszafogott, egyszerű, de igényes anyaghasználatú épülettel. Az itt látható képsor egy olyan látványterv, melynél célunk a tervezett környezet által nyújtott összbenyomás visszaadása, és nem az, hogy az épületről a legpontosabb műszaki információt nyújtsunk. Ez azért fontos, mivel tapasztalatunk az, hogy az ilyen képeken bemutatott részleteket legtöbbször számon kérik rajtunk. megbízóink nagyon sokszor megkeresik azokat a nézőpontokat, ahonnan a képek készültek, beazonosítják az egyes elemeket, konstatálják, hogy miben sikerült az elképzeléseket megvalósítani, és miben nem.
Friss, meleg, ropogós még az a néhány képkocka, amit legújabb tervünkről készítettünk. Akinek csak megmutatjuk, mindenki felkiált, hogy ez fotó, vagy 3d-s modell? És hogy milyen valósághűek a növények, meg a szőlő az asztalon... Nagyon érdekes, hogy mi foglalkoztatja a szemet egy képen? Erről biztosan tanulmányokat lehetne készíteni, tudjuk, hogy van ilyen berendezés, ami ezt képes tesztelni, melyet főleg reklámszakemberek használnak annak érdekében, hogy egy hirdetési felületen a legmegfelelőbb helyre pozícionálják a fontos dolgokat.
Mégis ami a megdöbbentő, hogy aki csak rápillant, az első, ami megfogja, a növényzet és a kiegészítők árnyékai, kézzelfogható valósága, és nem elsősorban az építészet, az arányok. A legtöbbünket a kép összhangja, ránk tett benyomása érdekel, és nem feltétlenül az, hogy hogyan jött létre. Az tehát, hogy jól érezzük magunkat egy környezetben, kevesekben fogalmazódik meg, hogy hogyan alakult ki.
.jpg)
