Ez a helyzet viszonylag sokszor fordul elő. Még az egyetemi éveim alatt mesélte a konzulensem, hogy mennyire meglepődött, mikor egy tervének engedélyeztetésekor a hatóság műszaki irodáján annak a már kolléganőnek az asztalához kellett leülnie, akit az egyetemen megbuktatott. Mondanom sem kell, meggyűlt a baja, az illető revansot vett rajta. Én is jártam hasonlóképpen, amikor egy olyan főépítésszel találkoztam a hivatalban, aki korábban hallgatóm volt a posztgraduális építészképzésen.
A múlt héten egy tervtanácson vettem részt, ahol prezentálnom kellett egy tervet. Számot kellett adnom arról, hogy hogyan reagál egy tervező, akinek az ügyfél igényei mellett kötelessége a szabályoknak és a környezetvédelmi-, városképi elvárásoknak megfelelni. A szabályokkal nincs is nagy gond, mivel ezt a megbízás elején tisztázzuk: nem tudunk olyan tervet aláírni, ami nem felel meg az előírásoknak. Csalni nem fogunk! A környezetvédelem már nehezebb ügy, mivel erről egyelőre mindenkinek más elképzelései vannak, és csak a józan belátás diktál. A városképi téma már fogósabb kérdés, mivelhogy szubjektív. Mindenkinek más és más dolog tetszik, máshogy képzeli el. A tervtanácsnak vélemény alkotói jogköre van, de a hatóság ragaszkodhat ahhoz, hogy csak pozitív tervtanácsi szakvélemény alapján adjon ki engedélyt. Ez már csak az erőviszonyoktól függ. A tervtanács megbírálta a tervemet, elutasított, nagy energiákat kellett arra fordítani, hogy a megrendelő bizalma ne rendüljön meg, és egy újabb körre adjon lehetőséget. Mindenkitől engedményt, kompromisszumot követelt meg a helyzet, de tény, hogy nagyon kellemetlen volt a kollégák bírálatát hallani.
Néhány nappal később keresett meg valaki egy telek beépítés lehetőségeivel kapcsolatban, szerette volna véleményünket, tanácsunkat kérni, hogy közösen deríthessük ki, milyen megoldások jöhetnek szóba. Nagyon hamar kiderült, hogy van egy hatalmas probléma a szomszédban, ugyanis egy a szabályokat több részben is kijátszani próbáló elképzelés engedélyezése van folyamatban. Áttekintve a terveket azonnal szembe tűnt, hogy hol vannak azok a pontok, ahol - nyugodtan kimondhatjuk - csúsztatott a tervező. Nyilvánvalóan hatalmas beruházói nyomás alatt tette ezt, hiszen egy üzleti alapon működő társasház esetében az alapigény, hogy a lehető legtöbb eladható négyzetmétert valósítson meg. Találtunk egyértelmű "tévedést", de volt benne rejtett, vitát fakasztó, a rendelet értelmezésének kiforgatásából adódó megoldás, ami egyértelműen sérti a közvetlen szomszéd és a tágabb értelemben vett környezet érdekeit is. (Például zöldtetőről már hallottam, de a "zölderkély" fogalma számomra korábban ismeretlen volt)
Véleményt kell hát alkotnom, így szembe kerülök egy kollégával, vagy tervtanáccsal. Ki tudja, mi lesz ebből?
Elképesztő, hogy minden mindennel összefüggésben van! Az ember még ha tőlünk távoli eseménynek tűnik, mégis megnézi a hírekben, hátha történik valami érdekes a csatornán túli felhajtások közepette. Azt gondoltam, nincs számomra semmi érdekes ebben az egészben, nem érdekelnek a pletykák, nem foglalkoztat az esküvői ruha anyaga, de még a fiatal herceg kopasz fejéről sincs különvéleményem, de amikor rátaláltam egy tervező véleményére, kicsit átgondoltam a dolgot.
Ez a koncepció nyomába nem fér annak a példaértékű iskolának, amit egy amerikai építész Samuel Mockbee (1944-2001) alapított a múlt században. Pár éve szereztem be egy könyvet, ami építészhallgatók által tervezett és kivitelezett afrikai és amerikai projekteket mutat be. Bevallom, rendkívüli módon lelkesített az a hozzáállás, ami a Rural Studio alapításával egy mindenre elszánt, következetes koncepció véghezvitele a vidék és a szegények megsegítésére, szinte a semmiből, rendelkezésre álló, olcsó, helyben megtalálható anyagokból, esetleg kidobott szemétből - gumiabroncsokból, kiszuperált közlekedési táblákból, újságpapírból - a meglévő értékek felhasználásával. Ez nevezem igazi újrahasznosításnak! Őt tartom a recycling egyik atyamesterének. Társadalmi szerepvállalásával az építészetet tanulók számára a közös érdek szintjére emelte, amihez hasonlóról nem tudok. A diákok nem csak a tervezésben, hanem a megvalósításban is részt vesznek, ezen felül napi interakcióba kerülnek a megbízó közösséggel, az ügyféllel.
















Ezerrel zajlik a képernyő-innováció, mire megszerezzük a plazmát, már az LCD-ről is lebeszélnek a LED-projektorok. De mi jön ezután? Legyen átlátszó. Őszintén szólva már hiányzott! Sokszor szerettem volna a télikert üvegfala, vagy egy mintás tapétafal elé tenni. De a nagy "feketelyuk" átütötte a legigényesebb felületeket is.




.jpg)
Megkérdeztem, hogy miért nem volt megnyugtató a kapott terv. A válasz nagyjából minden esetben ugyanaz volt: nem volt megnyugtató, hogy a legjobb megoldást kapják, és csak megvalósító jellegű volt a megoldás. Vagy egy katalógusból kivágott részletet láttak viszont, vagy szigorúan a megbízó által lediktált program jelent meg minden egyéb ötlet, és eredetiség nélkül (természetesen vannak kivételek). A kereskedő feladata, igénye és érdeke, hogy eladjon - szinte bármit. A jó kereskedő persze igyekszik azon, hogy rájöjjön, hogy vevőjének mire van szüksége valójában.





kép forrás: szeplak.hu
Amikor a Kajdócsi stúdió által tervezett luxusvilla exkluzív belőépítészetének kialakításával foglalkozott irodánk, még nem gondoltuk, hogy egy film helyszínének is teret alkotunk egyúttal. Attól kezdve, hogy tulajdonosa végképp eldöntötte, értékesíteni szeretné a villát, megnyílt a terep, hogy a filmes csapat szállja meg az épületet.



