Teret alkotunk

Bármikor szívesen mennék vissza Barcelonába. Illetve akárhányszor. És amellett, hogy a letisztult egyszerűséggel lehet találkozni a designtudatos katalán fővárosban, minduntalan a színek kavalkádjába lehet botlani. Most éppenséggel nem sikerült elutaznom, de az interneten folyton belebotlok például a Desigual legújabb kollekcióiba, amiből mostmár nálunk is lehet néhány darabot kapni, és ha kreatív szőnyeg- és kárpitinspirációra van szükségem, akkor is tudom, hogy hova kell fordulni. Így hát most is kikapcsolódásként felkerestem az ismerős oldalt: Nanimarquina

Ha valaki nem találkozott volna még velük, érdemes kicsit legújabb interaktív New York-i kiállításuk kapcsán belehallgatni az ars poétikájukba.

Néhány hete van már csak, hogy negyedik gyermekét hozza világra az édesanya, aki a nap fáradságát kipihenni kicsit ledőlt a lakás félreeső pontján kialakított hálószobában. A három gyereknek az apa épp vacsorát készít, anyjukat szólongatják, nincs mese, felkel hát a pihenésből, és enged a belé oltott természetének, csatlakozik a családhoz... Néhány perc múlva tompa csattanás az utca felől. Az apa feláll az asztaltól, megnézi, mi történik odakinn, gondolta, kinéz a hálószoba ablakán. Azzal a mozdulattal, ahogy benyit, már csukja is be az ajtót, mert a látvány, ami fogadja egyszerre hihetetlen és sokkoló. Hirtelen nem tudja mit is kezdjen a helyzettel, honnan is közelítsen hozzá. Másodpercekbe telik, míg felfogja, hogy mi is történt...

Az épület tervezésekor a tervezőnek szorosan igazodnia kellett a település szabályozási tervében szereplő kötelező építési vonalhoz, mely előírta, hogy az utcai telekhatárra kell telepíteni az épület főhomlokzatát. Hosszas egyeztetések eredményeként a kanyarodó út veszélyeire és a szomszédos épületek által kialakult beépítési adottságokhoz igazodás elvére hivatkozva végül pár méterrel sikerült beljebb húzni a lépcsőzetes homlokzatot. A baj mégis megtörtént. Elég volt hozzá, egy irányítás nélküli, pár tonnás, fékezetlen acéltömeg egy autó formájában, és a sarokszoba két utcai ablaka között betekintett a romboló erő. A várostervezők nyilván nem számítanak arra, hogy szabályos közlekedés esetén baj történhet, viszont sokszor nem kerülhető el, hogy olyan funkciók is az utcával határos falakhoz kerülnek közel, melyeket a zaj, a por kifejezetten zavarhat.

A helyzetet innen kizárólag szakmai oldalról elemzem, mivel megkértek rá, és megbízóim engedélyével teszem közzé. Az ablakok közötti pillér az alsó téglasorait érő hatásra egy tömbben maradva három méterrel arrébb landolt. Arra, hogy egyben maradjon és ne essen szilánkjaira, a korrekt ragasztóhabarcsos technika, valamint a falfűtés tömör vakolattal, üvegszövettel simított csőhálózata adja meg a magyarázatot. A parapetfalon akadálytalanul hatolt át a vasszerkezet, legfeljebb csillapított valamit a lendületen. Ami végül megfogta a gépkocsit, az épület sarokpillére. A nagy merevséget biztosító L alakban falazott, kb. 60*60cm-es falpillér derékban megtört, megemelte ugyan a fölötte futó koszorút, de a helyén maradt. gyanítható, hogy ha nagy lehajlással is, de a koszorú annak ellenére, hogy nem ilyen szélsőértékekre méretezték, megállt volna a helyén abban az esetben is, ha a pillér kirepül, mivel a fölötte lévő ácsszerkezet stabil keretrendszere ilyenkor egymásra támaszkodva - ha rövid időre is - ki tudja váltani a megszűnő alátámasztást. Ezzel együtt helyesen tették, amikor a pillért egy ideiglenes dúcolás után bontották csak el. Az áthidaló túlsó feltámaszkodási pontjai ugyan megnyíltak a természetellenes feszítésnek, de a visszaengedést követően a rések visszazáródtak, a vasbeton szerkezet, amennyiben a pillérek visszafalazásra kerülnek, felül duzzadó habarccsal kerülnek 'kiékelésre', a keletkezett hiba maradéktalanul helyreállítható. A szakaszokra osztott fűtésrendszer szobai körei teljes cserére szorulnak úgy, mint a szigetelések, a külső-belső vakolás, a festés és a burkolás.

A ház elé testes sziklákat telepítenek szép sorban, a fényképek ismét felkerülnek a falra ...és ettől kezdve az esti ima egy sorral meghosszabbodik!

Van harminc éve, hogy itt jártam egy osztálykiránduláson, csak a könyvárra emlékeztem, de amit ezen a hétvégén láttam, meglepett annak ellenére, hogy az építészeti híradásokból már hallottam róla. Valami olyan európai intelligencia és tiszteletreméltó bölcsesség összképe rajzolódott ki előttem, amiről ilyen szinten nem hallottam egy ideje.
Letűnt, mégis hagyományaiban, építészeti és írásos emlékeiben élő kultúra elevenen tartásán, újjáépítésén dolgozik egy olyan csapat, mely részeként működik a gimnázium igazgatója, akinek vendége lehettem. Egy élmény volt hallani a pár éve tartó, azóta folyamatos munkálatok motivációiról. Megtudtam például, hogy az 50éve államosított földterületeit az apátság nem kapta vissza a rendszerváltást követően, újra visszavásárolta azokat, majd franciaországból szerzett be a helyi klímához hasonló környékről minőségi szőlőtöveket, hogy a mennyiségi termelésben megszakadt állomány felújításával újraindítsa a művelést. Czigány Tamás tervei alapján olyan, a környezetébe ültetett pincészet jött létre, ami a kapuépítménnyel (Skardelli György, Lázár Ferenc), a látogatóközpont rendezvénytermével (Dick Sickes, Albel Éva) és a különböző parkelemekkel (Szilágyi Klára) méltán nyerhetné el a 'legkulturáltabb turisztikai nevezetesség' díjat. Miközben a fejlesztéseiben kiváló építészeti minőséget produkál, a fenntarthatóság mintaképét tárja elénk a biomassza fűtőüzemével, és a múltra épülő turisztikai koncepciójával, a termelés újraélesztésével, az ország egyik legerősebb értelmiségi laboratóriumát tartja fenn.

A 'több lábon állás' jelszavával a főapátság vezetősége mindazt a tevékenységet fel kívánta eleveníteni 2000 óta, ami itt valaha működött. Előkeresték a gyógynövényes párlatok receptjeit, gyümölcsfákat ültettek, és megkeresték Eger kiváló borászát Gál Tibort, akinek legjobb szakembere a helyszínre is költözött. Az is kiderült, hogy a borászat tervezésénél (erről itt nem tudok képet mutatni, mert addigra lemerült a gépem, de aki kíváncsi rá a Bencés Monostor honlapján találhat információt) a présház igyekszik a lehető legkisebb tömeggel megjelenni, a falubeli házak nagyságrendjével áll a domboldalban, cserép helyett kő fedéssel olvad a környezetébe. Innen a száruktól megfosztott szőlőszemekből 'darált' must - a fehér borok esetében a reduktív feldolgozás részeként - gravitációs úton, mindenféle szivattyú igénybevétele nélkül, nagyon energiatakarékos módon jut az érlelő tartályokba. A pneumatikus prés is módfelett diszkrét módon, a magok összetörése nélkül szorítja ki az utolsó cseppet is a rostokból.

Kiváló ebédet fogyaszthattunk el itt egy kis fűszeres tramini társaságában.

A patinás épületek felújítása is szép ütemben zajlik. Még egy hétig tartó időszaki kiállítása épp a kortárs építészeti megmozdulásokat mutatja be. Őszintén szólva meglepett, hogy a kijáratnál megtalálható ajándékbolt nélkülözi a máshol elengedhetetlen bóvli és ereklyetengerét. Helyette a helyi termékek, könyvek bőséges kínálata tárul a látogatók elé.

Meglepve hallottam, hogy a bazilika felújításának tervezése immár 20 éve kezdődött. Kiderült, hogy a szerezetesközösség számára a templomtér jelenlegi, a múlt századok átépítései során kialakult berendezése tulajdonképp akadályozza a használatot. Legszívesebben a freskókat is letakarították volna a mennyezetről, hogy a tiszta elmélkedéstől ne vonják el a figyelmet, de ezt a helyi műemlékeseknek nem tudták már beadni. A régi donátorok ajándékszobrainak és az egyik kötegpillérre akasztott szószék eltávolításai után jelenleg a padlóburkolat alatti rétegek feltárásai zajlanak. John Pawson építészben partnerre találtak, aki egy tiszta vizuális világot fogalmazott meg a rózsaablak helyett alkalmazott fehér ónix-szal. Merész húzásnak tartom, de minden tiszteletem a tervező-megbízó együttműködésé!

A válasz egyértelmű: természetesen mindenki másképp! Ez magától értetődő, hiszen mindannyian különbözünk egymástól. Átfogó kategóriák azonban ezen a téren is megfogalmazhatóan kialakulnak, legalábbis bennem. Nézzük csak, hogyan is kezdődik a történet!

Érdeklődő sopingolás a nagy bútoráruházakban
Nagy önbizalommal rendelkező, a lakáskultúra magazinokon kikupálódott, és a nagy bútoráruházak katalógusait betéve tudó családok - leginkább hölgyek - kikapcsolódás szintű időtöltése, ami - magamról tudom - egy háztartás tárgykultúrájának ráncfelvarrásnak visszatérő eleme. A gyerekek nőnek, az asztal kicsi lesz, a szőnyeg elkopott, a díszgyertyák elfogytak. Ezekben a helyekben az a nagyszerű, hogy el lehet tűnni, ha akarjuk, és türelmesek vagyunk, és kivárjuk a sorunkat, a sorok végén egy mondatban választ kapunk bizonytalan kérdéseinkre. Aztán, ha nagyon elanyátlanodunk, találhatunk beszélgetőpartnert is, feltéve, ha meg akarjuk varratni a függönyünket, és hajlandóak vagyunk egy hónapot várni rá, vagy elég bátrak vagyunk, hogy a felajánlott segítséggel nekilássunk konyhabútorunk összeállításának - mivel már otthon rájöttünk, hogy egyedül nem fog menni annak ellenére, hogy Anna kedves válaszaival elnavigált minket az internetes tervezőprogram használatában.

Kiegészítők, vagy önálló bútorelemek vásárlásához tökéletes megoldás. Már otthon kiismertük magunkat a választékban, az árakat összehasonlítottuk más, hasonló termékeket forgalmazókéval, és már csak az van hátra, hogy kipróbáljuk, beleüljünk, egy kicsit mustráljuk a minőséget, és felfedezzük, hogy a képen sokkal nagyobbnak tűnt és hogy milyen gagyi ez a műanyag... Aztán következik a házhoz szállított dobozok kicsomagolása és teljes hétvégi programként betervezett akkurátus összeszerelése. Ha nem boldogulunk, jöhet a barátunk asztalos ismerőse.
Egy biztos, az itt példaként felhozott IKEÁ-n kívül kevés olyan lakberendezési áruház van, ami ár-érték arányát tekintve egy elérhető minőséget tud produkálni, miközben ekkora termékspekrtummal rendelkezik. Sajnos a Domus-on és a KIKÁ-n kicsit túllépett a XXI. század.

Berendezés termék-összhang igényével
Amikor már nem csupán egy-egy darabra szánta el magát az ember, hanem komplett rendszerek kialakítását tervezi, a hosszabb távú megoldással járó költségtöbbletet is vállalni képes, valószínűleg körülnéz pár olyan designbútor kereskedésben, ahol ha a habitusának megfelelő környezettel találkozik, vásárlásra szánja el magát. Ebben a döntésében valószínűleg nagy szerepe lesz annak a szénsavmentes ásványvíznek, vagy kézműves kávénak is, amivel első tárgyra térő kérdését követően megkínálják. Ráadásul a szék, amin beszélgetésünk közben éppen ülünk, kedvezménnyel megvásárolható...
Ha jól emlékszem, az IKEA volt az úttörő abban a tekintetben, hogy a designerek arcával kommunikált közvetlenséggel utat tört a dizájn értékelésével kapcsolatban. Azóta rendszeresen találkozunk a márkák logóiban feltűnő aláírásokban, termékfotókon, katalógusokban azokkal a tervezőkkel, akik ilyen módon otthonunk és a tárgyaikhoz kötődő gondolkodásunk részévé válnak - ha arcukra már nem is annyira emlékszünk egy idő után, a személyesség érzete mégis megmarad. IDdesign, Bo-Concept és még sorolhatnék néhány üzletet a MaxCity-ben, akik ezt a vevőkört és vásárlói igényt, kultúrát célozták meg. Fejlődőképesek!

Némely hasonló bútorkereskedés kifejezetten arra invitál, hogy túl a tervezők megismerésén vegyünk igénybe lakberendezői segítséget. Létezik olyan hely, ahol egy-egy ilyen munkatárs állandó jelenlétét biztosítja az üzlet, máshol telefonos időpont egyeztetéssel kísérőt rendelhetünk. Olyan személy ez, aki az üzlet kínálatát és egy rövid beszélgetést követően az elképzeléseinket ismerve segít egy átfogó koncepció kialakításában. Ehhez természetesen elkerülhetetlen egy pontos felmérési adatokkal rendelkező alaprajz (sokszor már ennek elkészítéséhez is segítség kellene, ha valaki nem rendelkezik némi műszaki érzékkel), és pár jellemző nézetből elsütött fotó.
Kiindulópontot legtöbbször a katalógus jól sikerült beállításai szoktak lenni, ami meggyőzően emeli ki a termék karaktereit, és valamennyire emlékeztet a mi otthonunk téradottságaira. Általában abban a reményben kezdődik az egyeztetés, hogy kis változtatásokkal megvalósítható az álom. Ha a 'kiutalt' partner ügyes, jó összeállítást fabrikál, melyre pár napon belül e-mail-en kapjuk az ajánlatot. Itt számíthatunk némi kedvezményre is, hiszen egy helyen vásárolunk több terméket, és a tulajdonossal akár személyesen alkudozhatunk. Sok esetben a kedvezményen túl a rámenősebbek ingyenes házhoz szállítást és összeszerelést alkudhatnak még ki maguknak.

Céltúra belsőépítész segítséggel
Talán sokan azt gondolják, hogy még mindig luxusnak számít, ha átfogó szolgáltatást biztosító tervezői közreműködést kérünk. Ez valahol igaz is, ha úgy gondolkozunk, hogy nincs lehetősége mindenkinek arra, hogy hőn áhított berendezés költségei mellett még egy tervező díját is kifizessék. Pedig csak azt kell belátni, hogy ha összetett a kérdés, és az összkiadás várhatóan milliókra rúg, miközben a legkisebb bizonytalanság is komoly kompromisszumokkal járhat, ha a helyszínen derül ki, hogy a megrendelt darab nem fér be, és kezdhetjük előlről, már nem kérdés, hogy elengedhetetlen valaki, aki fogja a kezünket. Persze ehhez a megoldáshoz az is hamar eljut, akinek az egészre nincs elég ideje.
Itt már nem arról van szó, hogy egy bútorüzlet termékei vannak porondon, hanem előttünk az egész város, sőt ma már nagyon országhatárok sincsenek. Mielőtt azonban nekivágnánk, a kedves belsőépítész meglátogatta velünk a kérdéses helyszínt, fotózott, méregetett magának, összeállított egy elképzeléspalettát, sőt, ha arra is megbíztuk, készített egy színes-szagos látványtervet, amitől ha sikerült ráéreznie az álmainkra, szinte a nyálunk is csorogni kezd.

A katalógustengerből már csak azt a párat kell megnézni, amik a látványterveken feltüntetett bútorelemeket tartalmazza, és lehetséges, hogy néhány tapasztalati irányár is elhangzik. Ha nem tetszik a felvezetés, további alternatívák kerülnek elő, sőt a megbízó segítséget kaphat valamely szállodában korábban lefotózott kedvenc bútorelem felkutatásában is...
Mondanom sem kell, hogy ez egy személyre szabott szolgáltatás. Olyan tervezői segítség, amely képes a terekben a burkolatváltásoktól kezdődően a belső ajtókon, kilincseken át az álmennyezetek, lépcső, kandalló, világtástechnikai és gépészeti megoldásokig, de akár az épületautomatizálásig bezárólag minden érintett területen megoldást nyújtani. Nem kell ezután attól tartani, hogy a vásárolt lámpa 'eltitkolt' részére nincs elég hely az álmennyezetben, vagy a falra felszerelt polc épp a falfűtést takarja el a felszereléskor véletlenül átvágott csöveiből szivárgó nedvesedéssel együtt.
Jellemző erre a vásárlóközönségre még a márkákkal szembeni igényesség. Ez legtöbbször valódi minőségi, szolgáltatási ugrással jár együtt, de természetesen hatalmas költségbeli többletet is jelenthet. Ezzel együtt tudni kell, hogy hol érdemes körülnézni, amiben természetesen szintén tud segíteni a szakértő.

Hadd összegezzem:
Vásárolni jó, bárhogy is vesszük! Bútorokra, lakásunk berendezésére is szükség van. Kérdés tehát, hogy mennyire összetett a feladat, mennyire vagyunk biztosak magunkban, és meddig enged nyújtózkodni a takaró, és képesek vagyunk-e valakinek a tanácsát mérlegelni, és komolyan venni.
A döntések ezután következnek.

Geszti háttere az X-faktorban - az RTL-klub oldalán

Úgy tűnik, hogy a villa újból megállta a helyét, ezúttal is mint háttér szerepelt. Az Üvegtigris 3. villája az X-faktor kulisszája lett, Geszti Péter és Kiki mögött a Kajdócsi stúdió (építészet) és az Archidea (belsőépítészet) közös munkája fogadta be a selejtezőt.

5:00-tól pár percen át és 30:00-tól kb 53:00-ig, ha épp nem a sztárokat figyeljük, komoly szerepet kapnak a kert nyers vasbeton támfalai, a kavicsos dombok az "üvegsziklákkal" és buxusokkal, de néhány pillanatra a pár éve beállított helyzetükben stabilan kitartó bútorok is felvillannak.

Még több kép itt: az Archidea honlapja

Azt tudjuk ugyebár, hogy nincs új a nap alatt, de a nagynevű sztárépítészek munkái között tallózva mégis meglepődtem, hogy ennyire nincs... naívan azt gondoltam, hogy csak én vagyok annyira kíváncsi, hogy rendre megnézzem mások munkáit, és hagyom, hogy bennem is gondolatokat, reakciókat váltsanak ki, de hogy más is így csinálja!? Vagy egyszerre találták volna ki egymástól függetlenül, mint annak idején a periódusos rendszert?

Mindenesetre szembetűnő a hasonlóság! És hogy miért pont most, ezen a három nagyjából egyszerre elkészült épületen (ha jobban körülnéznék, biztosan találnék még párat), fogalmam sincs! Azért elgondolkoztat, hogy gyakran egy technológia hoz elő egészen új lehetőségeket, mint például hajdanán a vasbeton a konzolos lemezeket, vagy egy meghatározó személyiség, aki hatással volt a környezetére, egy idő után sorra jelennek meg hasonmások... Van úgy, hogy egy vízió követel meg újfajta hozzáállást a tervezésben, amit aztán egy sor újabb megoldás követ, mint például a Sidney opera feszített szerkezetei után következő jópár híd.

Node lássuk ezeket a cikcakkos tetejű óriásokat a világ három eltérő pontján. Zaha Hadid munkáját egy ideje figyeltem már, így örömmel láttam, hogy pár hónap alatt félmillió látogatót vonzott. Azt persze sosem értem, hogy a redőzött tetőszerkezet - leszámítva, hogy a statikusoknak kihívás - többletköltsége hogyan megy át a bekerülésért felelős zsürorokon.
1. Zaha Hadid, Riverside Museum Glasgow, Skócia

Nos, itt kaptam fel a fejem! Mintha már láttam volna ezt az aláírásszerű gesztust. Melyik volt előbb? Ki tudja?
2. Herzog & de Meuron, Museum der Kulturen, Basel, Svájc

Legkevésbé a portugálon lepődök meg, még ki is nézem belőle, hogy évek óta ezen töri a fejét, és most kapóra jött a sulimegbízás. Persze látszik, hogy egészen más szerkesztési elvek alapján épül fel a konstrukció, sokkal magyarázhatóbban, mint az előző kettő.
3. Atelier Nuno Lacerda Lopes, Escola Mouriz, Mouriz, Paredes, Portugália

forrás: http://www.archdaily.com/

Amikor van egy kis szabadidőm - mint egy tankönyből -, Bo Bergström Bevezetés a vizuális kommunikációba című könyvéből olvasgatok, ami bár főleg a reklámgrafika oldaláról közelítve részletezi a kreatív szakmával kapcsolatos folyamatokat, mégis jópár általános érvényű definíciót fogalmaz meg. A tervezés folyamatáról az ötettől a végeredményig általa meghatározott tizenegy fázis bennem is előhozott néhány gondolatot:

1_Felismerés
"Egy ötlet általában akkor születik meg, amikor felismerjük a problémát."
Rengeteg ötlet úszik el azon, hogy amúgy jó, de nem az adott problémára válaszol. Több megbízónkkal esett már meg, hogy egy ötletünkkel kapcsolatban tetszését fejezte ki, de azt is elmondta, hogy nem akarja az otthonában látni. Hiányt tehát csak akkor fogunk betölteni, ha a hiányt felismertük.

2_Célkitűzés
"Világosan definiálni kell a célt. Mit akarunk elérni? Kinek készítjük a munkánkat?"
Alapvető indítás egy sikeres projektben a feladat megfelelő körülírása. Legtöbbször egy helyiséglista, elképzelés az alapterületre, vagy a tér belmagasságára. Később a körülírás kitérhet a megjelenésre, anyagokra, színekre, ha egy tárgyról van szó annak működtetésével kapcsolatos igényekre.
Ilyen célkitűzés lehet például: barátságos, de mai anyaghasználattal, innovatív, egyedi megoldásokkal tervezett otthon a használhatóság és a fenntarthatóság jegyében. Egy ilyen célkitűzés mellett biztosan nem használunk rideg, taszító anyagogat, de bátrak leszünk a jó helykihasználású technikai megoldásokban, és energiatakarékos rendszereket fogunk alkalmazni.

3_Helyzetelemzés
"Az első megbeszélésen minél teljesebb helyzetelemzést kell készíteni... kezdetben sok lesz a beszéd és kevés a tett, de hosszú távon megéri"
Meg kell ismernünk a körülményeket, a megbízó személyiségét, motivációit. Nem véletlenül kérdezem, beszéltetem leendő ügyfeleinket, mivel tudom, nem egyszer módosul az igényük egy indító beszélgetés után. gyakran derülnek ki ugyanis újabb lehetőségek, amikre nem gondolhattak, vagy éppen derül fény valamilyen feloldhatatlan akadályra, ami meghiúsít valamit. Ha ezek nem derülnek ki rengeteg csapda marad a folyamatban, a tervezés zsákutcába juthat (nem fér el a tervezett ház a telken, kiderül, hogy mégiscsak kell egy külön dolgozószoba...stb.) A legelső információk alapján is be szoktak indulni az öltetek, ám a kreatívokat a folyamatok elején mégis szinte vissza kell fogni, mivel a lehető legtöbb információ összegyűjtése után lehet csak átfogó, minden szempontból választ adó megoldást találni.

4_Előkészületek
"Ebben a fázisban összegyűlik az alapanyag, kérdések merülnek fel, és vázlatos javaslatok hangoznak el"
Lassan leszoknak a megbízók a kockás papírról, talán rájöttek, hogy jobban járnak, ha teljesen önálló véleményt kapnak, így eredeti, és befolyástól mentes megoldásokra számíthatnak. Itt nem szabad sietni, tényleg igaz, hogy a jó munkához idő kell. Engedni kell, hogy bizonyos ötletek a mérlegre kerülve a kukában kössenek ki.
Ebben az időszakban gyakran olyan köröket is megfut a tervező, amit a megbízó jobb, ha nem is lát. korábban elkövettük azt a hibát, hogy a vázlatainkat válogatatlanul mutattuk meg, abból megbízónk olyan részletbe szeretett bele, ami a később kialakult összképbe már egyáltalán nem illett bele, de nem lehetett róla lebeszélni. Kár volt!

5_Nyitottság
"...a kreatív emberek introvertáltak, vagy extrovertáltak is lehetnek. Mindenkinek biztonságban kell éreznie magát egy kreatív csoportban, és mernie kell kimondani legmerészebb, legvadabb ötleteit is!"
Egy csapatban valóban sokféle egyéniség tud együttműködni. A vezető felelőssége, hogy életben tartsa a belső motivációt. hamar ki tud halni ugyanis az a láng, ami az ötleteket begyújtja, ha azt érzékeli, hogy "felesleges az erőlködés, úgyis mindig a főnök megoldása nyer". Ha a lenyúlás működik, és a más tollával való ékeskedés, nem várható el, hogy bárki is beletolja a szürkeállományt.
"A fent leírt nyitottságot az ellenvélemény kimondásakor is alkalmazni kell. Az ellenvetések leggyakoribb fajtái:
Közvetlen: Nem
Rejtett: Igen, de..., vagy: Még meggondoljuk...
Tapasztalatra hivatkozó: Ezt már próbáltuk
Józan észre hivatkozó: Valójában nem arról van szó, hogy..., vagy: Ha jobban belegondolsz...

6_Prioritások
"A kritikáknak közvetlennek és konstruktívnak kell lenniük, és rögtön, szemtől szembe ki kell mondani őket, nem jóval a történtek után...a rossz ötleteket nem szabad csak azért elfogadni, hogy a kollégánkat boldoggá tegyük."
Itt is érvényes, hogy a legegyszerűbb motiváció a dicséret, és a legtöbbet tanulni az építő kritikából lehet. A csapatmunkában azt is be kell látni, hogy működik az egymás inspirálása. Egy idő után nagyon nehéz visszakeresni, hogy kinek az ötlete, milyen átalakuláson át, hova jut el. Ha valaki visszatartja magát, hamar a csapat szélére kerülhet.

7_Szünetek
"A csoportnak néha meg kell állnia, és összegeznie, meddig jutott el...és fontos, hogy a megbeszélések végén mindenki tudja, hogy mit várnak el tőle a következő találkozóig "
A legjobb ötleteim nem a rajzasztalnál, vagy tárgyalás közben szokott születni. Sokszor kell emlékeztetnem megbízóimat, hogy nem fontos "most azonnal" - a megbeszélés közben - kitalálnunk a legmegfelelőbb megoldást, különben lehet, hogy nem is lenne ránk szükség, a legritkább esetben "rajzolgatunk" megbízónk előtt. Nagyon gyakran rendszeres hátúszásaim alkalmával tisztulnak le a halomba hordott információk, és állnak össze eredeti gondolattá. Van úgy, hogy álomból ébred az ember úgy, hogy látta a megoldást, máskor az interneten böngészve kerül elő a megfelelő termék. Kellenek ezek a "szünetek", amik ugyanúgy a kreatív munka részei - most légy okos munkáltató, amikor a munkaidőt kalkulálod!

8_Szakmai fogások
"...néha a szorító határidő, néha az ötletbörze, néha a szerepjáték segít."
A legegyszerűbb, legprimitívebb dolog is inpirálhat. Ismerek olyat, aki a feltett kérdésre a legutolsó pillanatig csak a vállát vonja, de a megbeszélt határidő előtt egy komplett, fejben összerakot választ fogalmaz meg, egy belső kialakult képet képes részletesen leírni. Az illető többszáz fős vállalatot képes vezetni.
Sokszor kell olyan körülménybe, környezetbe, életmódba beleélnünk magunkat, melyekben sosem éltünk. Ilyenkor le kell modelleznünk a helyzet minden részletét, latba vetni minden empatikus képességünket, hogy végül érezhető legyen: tudjuk, miben érzi jól magát megbízónk.

9_Cenzúra
"A belső cenzúra öncenzúra, mely alacsony önértékelésről árulkodik, és veszélyes. A külső cenzúra a törvényi korlátozás, előírások, vagy egy társadalmi, morális közeg is."
Sokszor dobunk ki jó ötleteket is, mivel nem bízunk bennük. A házi zsűri működtetése csak akkor jó, ha valaki mégis merész, bátor döntéseket is képes hozni. Kell tudni kockáztatni, a konzervek egy idő után beszűkülést eredményeznek. Az egyszer már bejött megoldás nemhogy nem motivál többé - bár ismét eladni kényelmes -, de a kreativitás halálát eredményezi.

10_Tisztelet
"A munkának úgy kell folynia, hogy mindenki tiszteletben tartja a másik szerepét...de muszáj ennek mindig így lennie?"
Meglepően jó eredmények tudnak születni, ha az imént említett megszokásokkal szemben a tervezés folyamán olyanok is - mitegy külsősként - megszólalhatnak bizonyos szerepben, akik amúgy nem szoktak. Hogy érthetőbb legyen - egy csapatban van, aki jól kommunikál, de kevésbé látja át a folyamatokat, aztán van, aki jól szervez, de nem annyira eredetik az ötletei, továbbá van, aki sziporkázik, mégsem tudja műszakilag is érvényesíthetően megfogalmazni az elképzeléseket... és sorolhatnám. Ha viszont mindig csak a szüken vett munkaköri mozgásterükben dolgozhatnak a csapattagok, sosem lesznek képesek túllépni saját korlátaikon.

11_Az ötlet
"...több napi, vagy heti gyötődés után valaki megszólal: Figyeljetek, mi lenne ha úgy csinálnánk, hogy...? És íme megszületett az ötlet. Jön a fejlesztés, részletek kidolgozása, és elfogadtatása a különböző résztvevői szinteken..."
Amíg egy ötletből valódi megoldás, életképes produktum születhet, rengeteg dolognak végbe kell menni, ezért kár túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Illetve, hogy jobban fogalmazzak: sokkal nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani az ötletmenedzselésnek, az eredeti zsenialitás szülte szikrák kidolgozásának és véghezvitelének. Túl sok minden van a fiókban anélkül, hogy érvényre juthatott volna. Nagyon szeretném látni a magyar mecenatúra újbóli felvirágzását, a támogatói körök és az üzleti angyalok megjelenését. Hadd bizonyítsanak az ötletek a gyakorlatban.

"Az ötletet úgy definiálhatjuk, mint egy elméleti megoldást egy problémára, ami mindaddig nem nyeri el értelmét, amíg a gyakorlatban nem bizonyít"

Jó ideje gondolkodom azon, hogy létezik-e magyar szó a "designer" kifejezésre. Nagyon átvettük ezt a kifejezést, és ennyire összefoglaló jelentést, mint amit ez az angolban kifejez, nemigen lehet megtalálni.

Szerintem leginkább a tervező áll közel hozzá, és mint ahogyan az angolban is kiegészülhet egy másik szóval, ami finomítja, pontosítja a jelentést - pl.: food-designer, industrial-designer... - úgy a magyar is megkülönböztet formatervezőt, látványtervezőt, épülettervezőt, stb. Bár ez utóbbira is inkább építész lenne a megfelelő szó.

Nagyjából így tájékoztat a Wikipédia magyar oldala is:

"A "dizájn" szót könnyebb értelmezni, mint magyarra fordítani, hiszen a formatervezés, ami többé-kevésbé megfelelője lenne, jóval szűkebb kategória. A dizájn fogalmába beletartozik a tárgy- és környezettervezés, ami magába foglalja a belsőépítészetet és az építészetet is. Szakmánként vizsgálva a fogalmat, ismerünk bútortervezést, textiltervezést, ezen belül öltözéktervezést, formatervezést. Az iparművészet tárgykörében ide tartoznak a keramikusok, az ötvösök, az üvegművészek. A vizuális kommunikáció területén a dizájner a grafikus, de a virtuális világ, a "web" dizájnerei is. A dizájn tágabb ipari értelmezése kiterjed minden tömegtermelésben készült, az innováció többletértékét hordozó termékre. Ez a magyarázat pedig már igen messze van attól a félreértelmezett dizájnfogalomtól, amely azt a luxuscikkekkel azonosítja. Közel áll viszont a dizájnmenedzsment megközelítéséhez, ami a dizájn üzleti hasznosságára teszi a hangsúlyt, és az innovációban a technológiával egyenrangú partnernek tekinti. Ezért a dizájn tágabb értelmezésben már nem csak tárgy- és környezetalakítás, hanem stratégia, elemzés és folyamat."

A designterminálon pedig az alábbi definíció olvasható:

"Aki alkotó fantáziával, kreativitással, szakmai kultúrával, kellő felkészültséggel és gyakorlattal rendelkezik ahhoz, hogy érdemi segítséget nyújtson megrendelőinek tervezési problémák megoldásához. Aki képes arra, hogy a felmerült feladatokra – esetenként más szakemberekkel együttműködve, szempontjaik figyelembevételével – formailag is teljes értékű, a felhasználó számára vonzó, a piacon versenyképes megoldást találjon."

...ez tetszik, eléggé lényegre törő, és átfogó is egyben. Benne van a szakmaiság, az innovativitás fogalmai. Ezzel együtt azt látom, hogy a kreativitás képessége alapban mindenkiben benne van, naponta szükség van az életvitelünk legkülönbözőbb területein frappáns megoldásokra, leleményességre, ötletekre. Tény az, hogy ha valaki már ebből szeretne megélni, széles rálátást kell szereznie, gyakorlatra kell szert tennie, esetleg még a megfelelő diplomát is össze kell hozzá lapátolni. De erre is van ellenpélda, léteznek őstehetségek, akik ha megfelelő lehetőséghez jutnak és a közismertséghez elegendő produktumot tudják előállítani, esetleg támogatást kapnak és a lényegre tudnak koncentrálni, ezek nélkül is kirobbanhatnak, de nem ez az általános. Legtöbbször azonban  kőkemény munka és kitartó építkezés.

A minap akadtam rá Fónagy Dóra kiselőadására ahol érinti a design definícióját is, egyben a designerről kialakuló kép értelmezésében is segíthet - párszor azért meg kell hallgatni:

Bár nem vagyunk méhek, vagy hangyák, ezek a felfoghatatlanul együttműködni képes lények, az ember jellemzője is az, hogy kollektív együttműködésre képes :) Több évtizedes együtt élés után elmondható, hogy otthon szinte szavak nélkül is értjük egymást, van úgy, hogy mielőtt a másik belekezd, már ugyanazok a gondolatok járnak a fejünkben, és sokszor azt hisszük, hogy tudta előre mire is gondoltunk.

A tervezőirodában egy asztal köré gyűlő kollégákkal kapcsolatban, amikor az ötletelés zajlik, már kicsit más a helyzet. Van olyan pillanat természetesen, amikor a vezető tervező által elképzelt megoldásokat kell megvalósítani. Ilyenkor könnyebb helyzetük van azoknak a munkatársaknak, akik már régóta figyelik a kezét, a reakcióit, tudják, hogy mire hogyan reagál, hamarabb rátalálnak azokra a kifejezésmódokra, ami a legalkalmasabb az elsöprő ötlet bemutatására. Ha nem megy elsőre, addig megy a birkózás, amíg nem sikerül.
Nem minden esetben ez a cél. Egy tervező csoport munkáját nagyban fejleszti az az együttműködés, amikor a kérdéssel kapcsolatban elhangzik: te mit gondolsz? Az agymenés akkor szokott jól elsülni, amikor egymás ötletei kölcsönösen inspirálnak, új gondolatokat juttatnak az eszünkbe. Van, amikor nehezebb beszélni, inkább lerajzolni lenne jó. Na, ilyenkor húzódik vissza az, aki nem szokott hozzá a ceruzavonalakhoz, pedig a skicc az építész egyik legjobb eszköze. Nem csak azért, mert a néhány másodperc alatt elkészülő, térbelinek ható vázlat lenyűgözi a laikust, hanem mert egy olyan kommunikációs eszköz, amit tényleg lehet közösen használni. Ilyenkor sokan inkább elvonulnak, és megalkotják a maguk verzióját, majd bemutatva a közös zsűri véleményezésének teszi ki művét. Ilyenkor legfeljebb korrigálni lehet az ötletet, vagy véleményt alkotni róla, nehéz az innen alakuló produktumot közös munkának tekinteni. A büszke tervező természetesen félreteszi az első vázlatokat (sőt némelyek utólag is készítenek "első" vázlatokat), ha a közös munka eszközének tudjuk tekinteni, közösen tudunk fejleszteni egy rajzot. Egyes számítógépes programok lehetővé is teszik a "teamwork" funkciót.

Bennem a "gondolkodjunk közösen" felszólítás leginkább furcsa ellenérzést vált ki.  A kérdéseinkkel, ötleteinkkel nyilván motiválni, inspirálni tudjuk egymást, de a terv, a koncepció végül csak-csak egy valakinek a tollából csorog ki, aminek sorsa a megméretés, majd a továbbfejlesztés. Természetesen ilyenkor fontos kérdés, hogy kinek a szava dönti el, hogy melyik legyen a továbbfejlesztésre alkalmas verzió.
Létezik egyáltalán közös munka? Vagy csak legfeljebb a kidolgozásban, ahol különböző stádiumokra, szakágazatokra bomlik a tervezés!? Ez nekem - úgy tűnik - dilemma marad!

Rájöttem, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképp látunk, veszünk észre dolgokat. Mindenkinek más fontos, különböző dolgok foglalkoztatnak. Van, akiket az emberek érdekelnek, akit a tömeg vonz, a tumultus és a tülekedés, van olyan, aki akkor merészkedik ki az utcára, amikor minden csendes. Érdekes emlékem ugyanannak az utcának a hajnali emléke, mikor friss bagettért sétáltam le Barcelona belvárosának nyiladozó spalettái közt járva. Másokat inkább az épített dolgok érdekelnek, a házak, a terek, és hogy mi változott azóta, hogy legutóbb ugyanott járt. Ismerek olyanokat, akik nem szeretnek kétszer ugyanoda menni, egyesek el sem tudnak mást képzelni, minthogy ugyanazt a kört járják be rendszeresen... egyszóval mindenki más, és én is az vagyok!

Aki fotózott már valaha, tudja, hogy egy kompakt zoom kamera további lehetőségeket biztosít a sétáló nézelődő számára. Bár az emberi szemnek önmagában is "beépített" képessége a lényeg kiemelése, mégis a képkivágásban nagyban segít ez a funkció, ráadásul a benyomás ennek segítségével meg is örökíthető. Egy-egy ilyen felvételen nem is mindig tűnik fel, hogy a környezet milyen, mivel a részletre koncentrálunk. Máskor pedig éppen az összbenyomást sikerül megörökíteni.

Nos, más blogok olvastán én is kedvet kaptam, hogy egy-egy sétám élményeit megosszam, igazából egyrészt azért, hogy magamnak is megfogalmazzam végre, hogy mi érdekel, mit veszek észre és tárolok el magamnak, másrészt hátha másnak is kedve támad sétálni.
Tegnap Tündivel részt vettünk egy borkostolón a Budai Várban a borfesztivál keretében (a pohárban itt épp víz van már, senkit ne tévesszen meg). Az Oroszlános udvarban ücsörögve a délutáni fények egészen különös árnyékokkal játszott a kupolán, aminek rézpatinájának és az ég kékjének harmóniáját amúgy is annyira szeretem. Külön élmény volt látni az arányokat, az óriás ablak előtti erkélyen tébláboló kis ember által mutatott léptéket.

 Stróbl Alajos Mátyás-kútja hosszasan lekötött, hihetetlenül élet- és meseszerű alakok csomagja az egész. Különösen a vizslák mutatnak jól a szájuk alatt patakzó vízzel.
A klasszicizmus irányában érzett közönyömet némileg kimozdítja a minőségi anyagok és a tudatosan alkalmazott arányok látványa, a balusztrádundoromat pedig kifejezetten kompenzálják a szögletes korlátpillérek.
A séta vége buszozásba torkollott, mivel a kocsit érthető okokból otthon hagytuk.