Bár nem vagyunk méhek, vagy hangyák, ezek a felfoghatatlanul együttműködni képes lények, az ember jellemzője is az, hogy kollektív együttműködésre képes :) Több évtizedes együtt élés után elmondható, hogy otthon szinte szavak nélkül is értjük egymást, van úgy, hogy mielőtt a másik belekezd, már ugyanazok a gondolatok járnak a fejünkben, és sokszor azt hisszük, hogy tudta előre mire is gondoltunk.
A tervezőirodában egy asztal köré gyűlő kollégákkal kapcsolatban, amikor az ötletelés zajlik, már kicsit más a helyzet. Van olyan pillanat természetesen, amikor a vezető tervező által elképzelt megoldásokat kell megvalósítani. Ilyenkor könnyebb helyzetük van azoknak a munkatársaknak, akik már régóta figyelik a kezét, a reakcióit, tudják, hogy mire hogyan reagál, hamarabb rátalálnak azokra a kifejezésmódokra, ami a legalkalmasabb az elsöprő ötlet bemutatására. Ha nem megy elsőre, addig megy a birkózás, amíg nem sikerül.
Nem minden esetben ez a cél. Egy tervező csoport munkáját nagyban fejleszti az az együttműködés, amikor a kérdéssel kapcsolatban elhangzik: te mit gondolsz? Az agymenés akkor szokott jól elsülni, amikor egymás ötletei kölcsönösen inspirálnak, új gondolatokat juttatnak az eszünkbe. Van, amikor nehezebb beszélni, inkább lerajzolni lenne jó. Na, ilyenkor húzódik vissza az, aki nem szokott hozzá a ceruzavonalakhoz, pedig a skicc az építész egyik legjobb eszköze. Nem csak azért, mert a néhány másodperc alatt elkészülő, térbelinek ható vázlat lenyűgözi a laikust, hanem mert egy olyan kommunikációs eszköz, amit tényleg lehet közösen használni. Ilyenkor sokan inkább elvonulnak, és megalkotják a maguk verzióját, majd bemutatva a közös zsűri véleményezésének teszi ki művét. Ilyenkor legfeljebb korrigálni lehet az ötletet, vagy véleményt alkotni róla, nehéz az innen alakuló produktumot közös munkának tekinteni. A büszke tervező természetesen félreteszi az első vázlatokat (sőt némelyek utólag is készítenek "első" vázlatokat), ha a közös munka eszközének tudjuk tekinteni, közösen tudunk fejleszteni egy rajzot. Egyes számítógépes programok lehetővé is teszik a "teamwork" funkciót.
Bennem a "gondolkodjunk közösen" felszólítás leginkább furcsa ellenérzést vált ki. A kérdéseinkkel, ötleteinkkel nyilván motiválni, inspirálni tudjuk egymást, de a terv, a koncepció végül csak-csak egy valakinek a tollából csorog ki, aminek sorsa a megméretés, majd a továbbfejlesztés. Természetesen ilyenkor fontos kérdés, hogy kinek a szava dönti el, hogy melyik legyen a továbbfejlesztésre alkalmas verzió.
Létezik egyáltalán közös munka? Vagy csak legfeljebb a kidolgozásban, ahol különböző stádiumokra, szakágazatokra bomlik a tervezés!? Ez nekem - úgy tűnik - dilemma marad!
