Néhány hete van már csak, hogy negyedik gyermekét hozza világra az édesanya, aki a nap fáradságát kipihenni kicsit ledőlt a lakás félreeső pontján kialakított hálószobában. A három gyereknek az apa épp vacsorát készít, anyjukat szólongatják, nincs mese, felkel hát a pihenésből, és enged a belé oltott természetének, csatlakozik a családhoz... Néhány perc múlva tompa csattanás az utca felől. Az apa feláll az asztaltól, megnézi, mi történik odakinn, gondolta, kinéz a hálószoba ablakán. Azzal a mozdulattal, ahogy benyit, már csukja is be az ajtót, mert a látvány, ami fogadja egyszerre hihetetlen és sokkoló. Hirtelen nem tudja mit is kezdjen a helyzettel, honnan is közelítsen hozzá. Másodpercekbe telik, míg felfogja, hogy mi is történt...
Az épület tervezésekor a tervezőnek szorosan igazodnia kellett a település szabályozási tervében szereplő kötelező építési vonalhoz, mely előírta, hogy az utcai telekhatárra kell telepíteni az épület főhomlokzatát. Hosszas egyeztetések eredményeként a kanyarodó út veszélyeire és a szomszédos épületek által kialakult beépítési adottságokhoz igazodás elvére hivatkozva végül pár méterrel sikerült beljebb húzni a lépcsőzetes homlokzatot. A baj mégis megtörtént. Elég volt hozzá, egy irányítás nélküli, pár tonnás, fékezetlen acéltömeg egy autó formájában, és a sarokszoba két utcai ablaka között betekintett a romboló erő. A várostervezők nyilván nem számítanak arra, hogy szabályos közlekedés esetén baj történhet, viszont sokszor nem kerülhető el, hogy olyan funkciók is az utcával határos falakhoz kerülnek közel, melyeket a zaj, a por kifejezetten zavarhat.
A helyzetet innen kizárólag szakmai oldalról elemzem, mivel megkértek rá, és megbízóim engedélyével teszem közzé. Az ablakok közötti pillér az alsó téglasorait érő hatásra egy tömbben maradva három méterrel arrébb landolt. Arra, hogy egyben maradjon és ne essen szilánkjaira, a korrekt ragasztóhabarcsos technika, valamint a falfűtés tömör vakolattal, üvegszövettel simított csőhálózata adja meg a magyarázatot. A parapetfalon akadálytalanul hatolt át a vasszerkezet, legfeljebb csillapított valamit a lendületen. Ami végül megfogta a gépkocsit, az épület sarokpillére. A nagy merevséget biztosító L alakban falazott, kb. 60*60cm-es falpillér derékban megtört, megemelte ugyan a fölötte futó koszorút, de a helyén maradt. gyanítható, hogy ha nagy lehajlással is, de a koszorú annak ellenére, hogy nem ilyen szélsőértékekre méretezték, megállt volna a helyén abban az esetben is, ha a pillér kirepül, mivel a fölötte lévő ácsszerkezet stabil keretrendszere ilyenkor egymásra támaszkodva - ha rövid időre is - ki tudja váltani a megszűnő alátámasztást. Ezzel együtt helyesen tették, amikor a pillért egy ideiglenes dúcolás után bontották csak el. Az áthidaló túlsó feltámaszkodási pontjai ugyan megnyíltak a természetellenes feszítésnek, de a visszaengedést követően a rések visszazáródtak, a vasbeton szerkezet, amennyiben a pillérek visszafalazásra kerülnek, felül duzzadó habarccsal kerülnek 'kiékelésre', a keletkezett hiba maradéktalanul helyreállítható. A szakaszokra osztott fűtésrendszer szobai körei teljes cserére szorulnak úgy, mint a szigetelések, a külső-belső vakolás, a festés és a burkolás.
A ház elé testes sziklákat telepítenek szép sorban, a fényképek ismét felkerülnek a falra ...és ettől kezdve az esti ima egy sorral meghosszabbodik!
