Nos ide is eljutottunk, a designereknek, építészeknek, művészeknek is elkerülhetetlenné válik lassan az a nyúlfarknyi kis szöveg, ami általában a plakátok alján gyógyszerek mellékhatásairól tájékoztat, vagy mikohullámú sütő vásárlásakor arra figyelmeztet, hogy macskánk szárítására nem alkalmas.
Az építészet mindig azon pengeélen mozgott, ami általában minden alkalmazott művészeti területnek is jellemzője volt, ahol összemosódva, de mégis folyamatosan egyszerre van jelen az alkotói szabadság, és a műszaki felelősség. Azt gondolom, hogy a művészek általában a legjobb anyagokat szeretnék alkotásaikhoz használni, aztán végül azzal dolgoznak, amihez hozzájutnak. Az értékes művekre aztán vigyázunk, ne érje őket nap, hideg, meleg, állandó páratartalommal ajándékozzuk meg őket. Egy épület mégis más.
A tervező nagyon ritkán finanszírozza magát az épületet, az esetek legnagyobb részében megbízás alapján dolgozik, ezért aztán a tervnek a megbízója elképzeléseit kell tükröznie. Az építész mégis mindent latba vet, hogy megismételhetetlent hozzon létre, hogy alkotása, az adott helyen egyedülálló építmény a személyiségére jellemző jegyeket magán hordva legyen egyszerre hasznos és szép. A legjobb esetben a terv tetszik a megbízónak, de a következő pillanatban eljutunk az egyik legfontosabb kérdéshez: Mennyibe fog ez kerülni? És mivel nem egy kész termékről van szó, a kérdésre lehetetlen válaszolni, mivel a költség annyi mindentől függ. Milyen anyagokat használunk fel (csak a burkolatok között 500%-os árkülönbségek is lehetnek), milyen gyorsan akarjuk az épületet felépíteni és milyen körülmények között (télen például mindent drágábban lehet előállítani), milyen környezeti adottságokat kell megoldani (lejtős terep, talajvíz, távoli közművek...)? A döntést mégis a költségviselőnek kell meghozni, és ehhez érdemes munka közben egy előzetes becslést készíteni. Ez visszahathat a tervezésre. Kellemetlen helyzet, amikor a kész, kidolgozott tervek a kivitelező kezébe kerül, és kiderül, hogy a keret nem teszi lehetővé a megvalósítást. Újratervezés! - mondaná a GPS. A tervező kérdése pedig ez lesz: Ki fizeti ki a tervező többletmunkáját. Ugyanakkor nagyon nehéz néhány vázlat alapján akár arról is beszélni, hogy milyen négyzetméteráron lehet az épületet megvalósítani. Mégis kell, legfeljebb szükség lehet az apróbetűs részre! Például erre: "A tervek a megbízóval egyeztetett, konkrét termékekre és technológiákra épített koncepció alapján készült, ezzel együtt a tervező nem vállal felelősséget esetleges árváltozással, szerkezetekről esetlegesen napvilágot látó elmarasztaló információkkal, és olyan körülményekkel kapcsolatban, melyekkel nem számolhatott. Az áttervezés költségeit nem köteles magára vállalni! " ...stb.
Vidékre készültünk, előtte a google térkép útvonaltervezőjén kijelöltük a megfelelő pontokat. A terv alján a becsült üzemanyagköltség és a fenti kis szöveg jelent meg. Egyből elképzeltem magam, ahogy a nyári záporban felhívom a cégképviseletet, azért reklamálva, hogy lekéstem a koncertet. Az is eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt a külföldi nyaralás első napján felkerestem egy francia márkaszervízt, mivel azt hittem, folyhat a kocsim üzemanyagtartálya. Miután kiderült, hogy semmi baja, hosszas töprengésbe került, hogy rájöjjek, órákon át utaztunk szembeszélben, és így lett másfélszeres a kocsi fogyasztása. Ha akkor is lett volna internetes útvonaltervezés, simán kártérítést kérhettem volna, ha nincs egy ilyen apróbetűs rész. Kedves designerek, mielőtt rátok is ez vár, gondoljátok meg...!
