Én ezt nem értem! Pedig már lassan 20éve tolom az ipart, még mindig úgy érzem, hogy vannak olyan pillanatok, amihez nem nőttem fel. Egyszerűen hihetetlen, hogy egyik pillanatban még úgy érzem, hogy egy kiváltság, nagyszerű lehetőség, hogy Európa egyik páratlan metropoliszában a 2800km-t is túlhaladó hosszúságú kék folyó partján, szemben a fehér sziklás heggyel, egy jót és rosszat megért klasszicista téglahalmaz egyik tisztásán alkothatunk valami izgalmasat, a következő pillanatban pedig azt gondolom, hogy képtelen vagyok már kiszolgálni egy kificamodott megbízói igényt. Ezzel gyakorlatilag történetem végére is értem, mivel a lelkesedéssel induló feladatból túl gyorsan lett keserű őrlődés.
Íme a helyszín, a Fővám téri nagycsarnok (hivatalos nevén: Központi Vásárcsarnok) előtti frissen felújított tér, gránit burkolattal, szökőkúttal, tér-vízzel, parkkal, játszótérrel, és turistákkal.
A feladat: francia kulturális pavilon, mely mellékesen kávézó funkcióval üzemel, helyet adva állandó és ideiglenes kiállításoknak, koncerteknek, előadásoknak.
A célközönség: elsősorban a külföldi turista, aztán a diákok a környékbeli egyetemekről, végül a helyiek, a városlakók.
Az ötletre még nem tudni, mennyire vevő a kerület, a város vezetése, a tervtanácsok, egyelőre ez még nem derült ki. Sőt ez a terv valószínűleg nem is fog eléjük kerülni, mivel megbízónk hiányolta a konvencionálisan franciásra vett megjelenés alapelemeit, az utcai árkádsor árnyékoló ponyváinak, vagy a kirakatok üvegosztásainak visszatükröződését, és a tervek átdolgozását kérte.

És itt jött az őrlődés. Amennyiben a tervvel valóban az ötletbörze, esetleg a lehetséges megoldások felkutatása a cél, az a néhány érv, amit a vázlataink tartalmaznak, úgy véltük. elegendően képes meggyőzni a szakmát, vagy a laikus döntéshozókat. Amennyiben a helyi lobbi meggyőzését kell a tervlapokkal célba venni, nos, erre ez a fajta papír nem igazán alkalmas. Akkor viszont szinte mindegy, hogy mi van rajta! Bosszúságomnak tehát ez az oka: nem bíznak bennünk! És így hangzik a felkiáltás, hogy - mikor hiszik el a tervezőnek, hogy esetleg ért hozzá!? Természetesen üzletpolitikai, konyhatechnológiai és még egy csomó szempontot figyelembe kell venni a látvány és a stílus mellett, de bordó ponyvát diktálni óarany betűkkel arra hivatkozva, hogy ez ma még mindig a francia kultúra fő ismertetőjele... hát ezt nem tudom bevenni! Sajnálom, és bocsánatot kérek a kirohanásért!

Azért, ha valakit még érdekel itt megmutatok néhány részletet a kutatómunkából és az általunk javasolt végeredményből. A bordó ponyvással kényszerpályával meg még mindig fogalmam sincs, hogy mit csináljak...!
tovább:

Néhány részlet a letagadhatatlan francia hatásról, a magyarra lefordíthatatlan cour d'honneur udvar, az elliptikus lépcsőházak, a manzard tető, acél lemezes portálok mind megtalálhatóak a téren.

Egy kis analízissel folytatódott a "kutatás", a környezet értékelésével, körüljárásával. Távolról, a városi szövetből kiindulva igyekeztünk megérteni, hogy mi a jövője ennek a területnek, és hogyan szolgálná, építené ezt néhány négyzetméteren egy amúgy támogatásra alapuló koncepció.

Nem maradhatott ki az sem, hogy körülnézzünk a nagyvilágban, hogy hogyan csinálják ezt manapság mások. nem csak az ötlet, az eszközhasználat érdekes ilyenkor, hanem a minőség megfelelő szinten való alkalmazása, az anyagok szolgáltatta alapvető tulajdonságok bevetése.

A pavilonhoz egy egészen egyszerű alapformát a hasábot választottuk, melyet a környezet és a cél által diktált tengelyekkel hatottuk át, végül a csipke kép által szolgáltatott a "bőr" került a kompozícióra.