Elgyengültem! Képtelennek érzem most magam, hogy ellenáljak a kísértésnek, hogy bár általában saját munkáim, tapasztalataim, utazásaim kapcsán megfogalmazok kérdésekről, élményeimből írok, ezúttal kivételt ne tegyek és elfogultan ne áradozzak egy japán rezidenciáról, amit Koshugi Hirohisa mutatott be a Prop Position Architecture honlapján.
A vékonyított szegélyekkel megjelenő párkányok, lábakra állított, szinte papírlap szerűen hajtogatott, a párhuzamosokat és a függőlegeseket elfelejtő felületek, nagy üvegajtók elképesztő könnyedséget, és profizmust árasztanak magukból. A nyírfa a terasz közepén, majd a peremen végigfutó uszodai trambulinra emlékeztetető ülőke, az üveglapba ékelt tömör bejárati ajtó, finoman döntött bordás fa mennyezet, nappaliban mennyezeti bevilágító sáv,ferde falapon narancs üveg mosdó, tükör sehol (ja de, a zuhany oldalán krómózott csaptelep), diófa padló, minimálfürdő, bútorok nélkül, pad a kád-medencében, fölötte óriás tolóajtók a teraszra... elegancia felsőfokon.
Mondhatnánk, hogy mindezek nélkül meg lehet lenni. És ez igaz is, dehát sajnálom, odaáig vagyok érte! Alábbiakban minden további kommentár nélkül a ház:
Az utolsó 100 komment: