Teret alkotunk

Kisiskolásként, amikor a cserépkályhát hamuztuk, egyszer volt alkalmam megfigyelni, hogy odabent a tűztérben egészen különleges színekben játszik az agyag - persze ott, ahol a korom feketéje nem takarta. Később tudtam meg, hogy a tégla különböző színe az agyag fajtájától, és az égetési hőmérséklettől függ.

Leginkább mégis azt csodálom, hogy egy kiégetett agyagdarab, aminek háromféle lapja van, a lapok területe mindig kétszerese a kisebbik oldal felületének - a fugákat is beleszámolva. Mindhárom lapnak egy rövidebb, és egy hosszabb oldala van, ami segítségével lehet fektetni, vagy állítani - ez már eddig hatféle elhelyezési mód. Aztán jönnek a trükkök, ugyanis lehet felezni, negyedelni, ferdén állítani, vagy fektetni...szóval innentől végtelen.  Sokan ki is használják ezt a lehetőséget - úgy értem: élnek vele -, és csodákat művelnek.

Nem hiába az egyik legősibb alapanyag. Legutóbb régi kedvencemet néztem meg újra, a nagy klasszikus Mario Botta posztmodern tornyát. A kaputelefon szerint a legfelső szinten van a maestro műterme, ahonnan a környező hegyek panorámája élvezhető a körablakokon keresztül - igazi körpanoráma.

Olyan szakma a miénk, mely kikerülhetetlenül megköveteli, hogy a tervezési feladataink során minden empatikus képességet latba vetve megpróbáljuk megismerni megbízóink ambícióit, életfelfogását, esztétikai igényeit.... és így tovább. Ehhez érzékenység és természetesen idő kell, sokat kérdezve beszéltetni az tervezendő épület vagy tér leendő használóit arról, hogy mit tartanak fontosnak, mitől érzik jól magukat, mit várnak el a majdan megvalósuló produktumtól.

(A képen:Giovanni Battista Paggi Self-Portrait with an Architect Friend, vagyis a festő az építész haverjával együtt festi le magát)

A közös munka nem csak az előkészületek folyamatában tart, hanem legtöbbször folytatódik a megvalósítási stádiumban is. Egy csapatot alkot a megbízói-tervezői-kivitelezői hármas, amit persze csomó más funkciójú résztvevő egészít ki, de mégis ők a legfontosabbak. Ezért aztán kapcsolatuk minősége rendkívül meghatározó. Jó esetben mindenki tisztában van a másik nélkülözhetetlen szerepével, ezért tiszteletben tartja azt, így ha helyrehozhatatlan hibák nem csúsznak be, a végén is megmarad a jó viszony.

Előfordult már az, hogy a kezdetben kimért, feszes, üzleti jellegű viszonyulás - ami teljesen természetes, hiszen egy tervezési programban megfogalmazott szolgáltatást forintosítani kell, ütemezést, határidőket kell tisztázni, még ha egy kreatív szellemi munkáról is van szó - szinte baráti közvetlenségűvé finomult idővel. Ez a bizalom szintjének emelkedésében, közvetlenségben, őszinteségben nyilvánul meg, ami nem csoda, hiszen a tervezés során érintjük az intim zónákat is: megismerjük fürdési-, étkezési szokásoktól egészen addig, hogy ki hol alszik, vagy hogyan szeret tévét nézni. Önmagában az, hogy a tervezés során ezekről a dolgokról beszélni kell, már egy újfajta helyzetet eredményez. Ilyenkor kiderül, hogy egy megbízói házaspár bizonyos dolgokról nem szokott beszélni, így a tárgyalóasztal körül kerül elő először egy téma... hát bizony vannak izgalmas pillanatok. A kellemetlenséget megelőzve máskor bizonyos helyiségek, vagy területek felosztására került sor, aminé figyelembe kellett venni, hogy ha egy egységes egészet akarunk létrehozni, nekünk tervezőknek kellett a különböző elképzelések között harmóniát teremteni.

Ez a lélekbúvárság sokszor teremti meg annak lehetőségét, hogy a munkakapcsolat barátivá szövődjön - nyilván ez egy családi ház esetében vetődik fel jobban, ahol a megbízó sokkal intenzíven folyik bele a folyamatokba, mint egy közületi munka esetében. Sok jó oldala, természetessége mellett persze nehézségeket is okoz, mégpedig akkor, hogyha újabb megbízásnak nézünk elébe. Felmerül a kérdés: ugyanolyan tervező vagyok-e még, mint hajdanán, az elején, aki árajánlatot ad, megállapodás után a megbeszéltek szerint elkészítit a munkát? Vagy baráti alapon már más feltételek szerint kell továbbmenjen a dolog? Elvárt szívesség, vagy egyszerű segítségnyújtás, néhány ötlet, vagy megoldás? Lehet-e egyértelműen határt szabni, vagy csak nekem ilyen nehéz ez a dolog?

Sokszor suhantam már el az út mellé szorosan simuló, faragott gerendákkal és téglával dúsan rakott tömege előtt. Mindig a jellegzetes íves lépcsője fölé épített cakkos süveg tűnik fel először, faragott farácsozata hajdan zöld lehetett...

Most írhatnék egy tanulmányt a múltról, hogyan építették születésem előtt száz évvel, min ment keresztül, hány társaság üzemeltette, de most inkább az a különös időutazás élménye kerüljön ide, ami a hajléktalanok elől befalazott ablakok mögött tárult elém. Léteznek jó elképzelések az épület hasznosításáról, csak remélhetjük, hogy jó kezekbe jut - mindenki ezt várja, aki a környéken naponta halad el az évtizedek óta csak puszutló épület előtt. Egy autós lelassítva azt kérdezi, mi lesz belőle? Reméli, valami jó kis kávéház... ki tudja?
Amikor ilyen különlegességeket lát az ember közelről, mindig elgondolkodik, mennyi odafigyelés, igényesség, kézügyesség kell ahhoz, hogy egy ilyen mestermunka elkészüljön. Nagyjából annyiba kerül helyrehozni, újabb néhány évtizeddel megajándékozni, mint egy ugyanekkora alapterületű újat... ha nem többe! Ezzel együtt ma egy ilyen karaktert nem csinál senki, nevetségessé válna. Persze van hőtechnika, és szigetelés is a világon, amit ebben az esetbeh hiába próbálna az ember a mai követelményeknek tökélesetesn megfeleltetni, de nem erről beszélünk. Hanem arról, hogy miért van leszegve a padláson belülről minden egyes szarufa egy profilozott léccel? A fehér festésnek is utána kell még néznem, mert a padlás teljesen érthetetlenül úgy nézett ki mint egy szoba, miközben padlója sár, kéményei csak vakoltak...

...akkor itt a vissza nem térő alkalom, és nem kell mást tenni, csak egy vagány képet feltölteni a dezigen.hu facebook oldalán, és mehet a szavazás. Ha valaki meg is osztja másokkal fotóját, és ennek kapcsán új fotót töltenek fel 25 extra pont jár érte.

Kíváncsi leszek, kit fog érdekelni egy Grcic One szék fehérben:

Ezt a cikket a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (mme.hu) oldalán olvastam. (biztosan nem veszik zokon, hogy egyszerűen átvettem). Elgondolkodtató, hogy milyen csekély dolgon múlik, hogy valami működjön. Egy kis sárral életeket lehet menteni, vagy életeket lehet támogatni. Csak bekevered a 'maltert', az építést mások elvégzik, rutinból. Tanulságos!

A régen nem látott tavaszi aszály és az április végén ránk köszöntő, elhúzódó júliusi kánikula együttes hatása nagyon kedvezőtlenül hat az élőlényekre, különösen a városi madarakra és emlősökre. Az etető madarak mellett a fészket elhagyó fiókák számára is nagy nehézséget okoz az ivó- és fürdővíz hiánya, arról nem is beszélve, hogy az Afrikából hazatérő fecskék sem találnak sár fészekanyagot. Szerencsére van megoldás! Az MME Madárbarát kert programjának eszközei segítenek az ilyen helyzetek kezelésében is.

Itatás
Ennek legegyszerűbb megoldása a kertészeti árudákban is beszerezhető, kb. 40-50 cm átmérőjű és 5-7 cm mély műanyag virágalátét, amit ha a talajra teszünk, akkor a madarak mellett (éjszaka) akár a sünök is tudnak inni és fürdeni ebben. Részletesebben a madáritatásról  >>

A madáritatókon ilyen aszályos, kánikulai időben egész nap nyüzsögnek a környék madarai, melyek megfigyelése nagy élményt jelent.

A mostani száraz melegben hajnali harmatképződés sincs, ezért az olyan kicsi, harmativó állatok, mint a fali gyíkok is rászorulnak a fantasztikus farakás állatait segítő itatóra.

A fecskék segítése
A mostanihoz hasonlóan extrém száraz tavaszi időszak rendkívül kedvezőtlenül hat a sárfészket építő füsti és molnárfecskék költési sikerére, mert a madarak fészeképítőanyag hiányában nem, vagy csak rendkívül nagy energia ráfordítással tudják tatarozni a régi fészkeiket, illetve újakat építeni.

A tavaszi esők elmaradásával hiányoznak azok a települési pocsolyák, ahonnan a fecskék össze tudják gyűjteni a sár fészeképítőanyagot. A vidéki állattatás visszaszorulásával, az itatók megszűnésével falun és tanyán is egyre nehezebb helyzetben találják magukat a fecskék.

Ilyenkor különösen fontos segítséget jelenthetnek a mesterséges sárgyűjtőhelyek, ...

Ott, ahol nem áll módunkban sárgyűjtőket létesíteni, megoldást jelenthetnek a mesterséges fecskefészkek. Ezek kihelyezésével  tehermentesíthetjük a madarakat a fészeképítés és -tatarozás kényszere alól (részletek >>).

Egy új tervezési feladat kapcsán kellett épp összefoglalnom, hogy milyen szempontok befolyásolhatják a tervezőt, miközben egy újonnan tervezett épület, történetesen egy családi ház pozícióját készül eldönteni. Azt hittem, mindent tudok, de megbízóim kiegészítették a rendszert. Kezdem azokkal, amiket egy ideje alkalmazok, aztán jöhetnek az újak:
A szabályok - Építési hely
Ez a fogalom az egyes telekhatároktól meghatározott távolságban körülhatárolt terület, ahol az épületet el lehet helyezni. Az utcától előkert, vele átellenben a hátsókert, és hát értelemszerűen oldalt az oldalkertek eltartását írhatják elő. Egyes helyeken az oldalkert egészen kicsi is lehet, némely esetben az épület akár a telekhatáron is állhat - nem is beszélve arról, amikor ez kötelezően előírt követelmény.

Építési vonal
Bizonyos esetekben a helyi szabályozás előírhatja kötelező építési vonal betartását, ekkor az épületet a meghatározott vonalra kell illeszteni, bármennyire is szeretnénk esetleg máshol elhelyezni.

Megközelítés
Egyik fontos szempont, ha már tudjuk, hogy hol lehet az épület, azt is célszerű, hogy hol nem lehet, vagy legalábbis nem érdemes lennie. Ilyen szempont a közterülettel való kapcsolata. Vannak telkek, melyek egy nyélen keresztül közelíthetők meg, itt evidens a megközelítés, másikat meg éppenséggel több oldalról utca határolja, ahol válogathatunk a lehetőségek között.

Terepviszonyok
Szintén korlátozó körülmény, hogy milyen irányban lejtős egy terület. Egyes esetekben úgy kell leereszkednünk, itt fejtörést okoz, hogy vajon a gépkocsit a ház tetejére tegyük, vagy hosszú szerpentint kell építenünk a lejutáshoz? Máskor meg éppen alulról támadunk, és be kell fúrnunk a tervezett ház alá, hogy egyáltalán megközelítsük majd valahogy.

Tájolás
A napfény már a belső elrendezés során felmerülő, de az épület helyének kitűzésénél is komolyabban befolyásoló tényező, mivel meghatározza, hogy egyes helyiségeket milyen irányba célszerű megnyitni. Tájolni kell az egyes helyiségeknek az udvarral való kapcsolódását is, és a burkolat teraszokat. A teraszoknak hely kell, sok esetben némi intimitás is,ezért befolyásolni tudják az épület későbbi elhelyezkedését, méreteit.

Térkapcsolatok
Egyszerűen vannak igények: a konyhából szeretném látni a bejárati kaput, az emeleti szobából a naplementét, vagy éppen a dolgozóból a medencét. Ezek az igények azonnal kijelölik az épületben lévő helyiségek pozícióit, ezzel együtt magának az épületnek a helyét is.

Kilátás
A panoráma sokszor alapigény, legalábbis ott ahol van hova kilátni. Sík területen ennek jelentősége meglehetősen kicsiny, egy domboldalon viszont annál nagyobb. Nem egyszer készítettünk dobogót annak érdekében, hogy modellezzük egy-egy jellemző pont kilátását. Olykor meg lehet úszni egy fáramászással, de legutóbb egy kosaras gémmel rendelkező daruskocsi ötlete merült fel, hogy a megfelelő nézőpontot ki lehessen tűzni. Szerencsére ebben a kérdésben azért a terepmodellezés háromdimenziós lehetőségei már elég jó megoldásokat biztosítanak a tervezőknek.

Meglévő növényzet
Egy friss tanulság. Korábban azt gondoltam, hogy a telken található növényzet számít. Lehetőleg szeretnénk meghagyni az értékes növényzetet, és nem csak azért, mert a fakivágást külön engedélyeztetni kell - mellesleg a kivágott átmérő legtöbbször újjal pótolható -, hanem azért is mert szeretjük a növényzetet. De mi van akkor, amikor a telken nincs jelentős növényzet? Egyszerű a válasz: körül kell nézni, és rájövünk, hogy mellettünk, körülöttünk esetleg ott van egy erdő, amire szeretnénk rálátni, bármilyen módon kapcsolódni hozzá. (Jelen esetben éppen azt kell a tervezésnél tudomásul venni, hogy a szemben lévő dombon elhelyezkedő erdő igen magasan van, és egyáltalán nem abban az irányban, amerre a nap járása miatt fordítanánk e helyiségeket.)

Szomszédok - és ezt csak most sikerült így megfogalmazni...
Nos ez az egyik legérdekesebb szempont, mivel nincs rá sablon. Minden helyzet más és más, vitatkozni sem lehet vele. Emitt egy mindig a teraszon ülő és átbámuló család lakik, amott épp most telepítettek egy medencét és folyton a fél osztály visong benne, máshol pedig egyszerűen nem hajlandóak a szerszámos bódét elbontani. nagyon sok esetben találkoztam szabálytalanul épített, átlógó épületrésszel, magas tűzfalakkal, melyekkel kapcsolatban a jó szomszédsági viszony érdekében a békére törekvő csendben maradás  volt a legcélszerűbb viselkedés. Bizonyos esetben tudomásul kell venni egy téli lapos árnyékot, vagy éppen egy szolgalmi jogon áthasító szennyvízcsatornát.
Legutóbb egy a telekre méterekkel rálógó garázsrésszel kapcsolatban kiderült, hogy a lehetséges beépítési százalékból az általa lefedett terület jogát elveszítjük - pedig a szomszéd 'bitorolja'. Hosszas töprengés után az egyetlen megoldás az maradt, hogy a szabálytalanul átépült garázs területét jelképes összegért megvételre ajánlották a szomszédnak, majd a telekalakítás után csökkentett telekterület vált kiinduló paraméterré - még mindig jobban jártunk, mint korábban (persze a telekalakítás földmérői díjával, az illetékekel, no meg az idővel nem számoltam).

Egy építkezésünk helyszíni művezetése közben az elektromos rendszer kivitelezője szólta el magát viccesen: "a csillár már készen van, csak vezetékezni kell...!". Azonnal kapcsolt mindenki, és innentől kezdve a hőszigetelő táblák fotellé, a takarófólia üvegezéssé vált - azért dolgoztunk is.

Sokszor van úgy, hogy elszaladunk az inspirációk mellett, pedig annyi mindenből meríthetnénk ötletet. Általában kimondható, hogy bármi jó lehet valamire. Ezzel vannak tele a padlások, és a pincék. De eredeti dolgot mégsem egyszerű létrehozni.

Nemrég egy építész ismerősömet hallottam arról beszélni egy talkshow-n - amikor a plagizálásról, a másolásról vetődött fel kérdés -, hogy a kreatívoknak nincs miért félniük a kopizástól, mivel zsigerből előrébb járnak mindenkinél. Mire őket kezdik másolni, már fényévekkel továbbvitte a természetükből fakadó képesség, száz újabb ötlet kidolgozásán törik a fejüket. Az a tény, hogy valami másolásra érdemes, önmagában büszkeséggel kell betöltse őket. Hogyha már az innovációról van szó, amikor valaki milliókat fektet egy ötlet megvalósulásába, nyilván már kicsit más a helyzet, mivel az üzleti érdekeltség, a nyereség iránti elvárás miatt sokkal erősebb védelmi rendszert kell építsen maga köré.

Bécstől mintegy 15 km-re fekvő kis település szívében áll az a kastély, amely a Habsburg dinasztia nyári lakhelyeként virágzott. Mivel a XIII. századra visszanyúló történelemmel rendelkező település legfőbb büszkeségének amúgy és csak kis részébe engednének betekinteni, miközben a 280 hektáron elterülő kert teljes pompájában látogatható, a rövid rendelkezésre álló időt néhány ismerőssel az oranzséria meglátogatására fordítottuk. Az épületet egy növényekkel, kertészeti kellékekkel foglalkozó kereskedelmi hálózat üzemelteti rendeltetésszerűen (jó példa épületek fenntartására).

Jó lett volna a tavon is csónakázni de legyökereztünk a pálmaháznak beillő méretekkel rendelkező, egyszerű szerkezetű tégla-kő-fa-üveg építményben. A vízgyűjtő köré szerkesztett udvaron átjutva egy óriási, délkeletre tekintő üvegfallal találjuk magunkat szemben. Középen a kastély klasszicizáló modorában szerkesztett bejárati résztől két oldalra helyezkedik el a legalább 8m belmagasságú, hófehérre festett csoda... A többit mondják el a képek.

Nagyobb térképre váltás

Ha az ember figyelmesen körülnéz, a természet olyan színharmóniákat, ritmusokat, arányokat, különböző motívumokat képes produkálni, hogy ha semmit nem tennénk hozzá - leginkább ez lenne a legjobb -, akkor is önmagukban megélő kompozíciót alkotnak. Sokszor egy fa erezete, vagy egy rétegeire széteső kőtömb csodálatra késztet bennünket.

Ezt a képet édesapám készítette egy fagyos reggelen a terasz szélső kősorán végigfutó jégfátyol girlandokat, melyen a reggeli nap sugarai tükröződtek vissza. Az első reakció a döbbeneté, ahogyan az egymás melletti lapokon átfutni vélt mintázatban az ember növényi formákat fedez fel. Ránézésre talán azt is hihetnénk, hogy valami díszített, mintás lap lehet, de aki naponta koptatja a burkolatot, tudja, hogy ezt a mintakreáció aznap reggel született. Gondolhatnánk arra is, hogy egy olasz cégnek eladva az ötletet, valaki meggazdagodhatna belőle, de legalább inspirációt lehetne belőle venni. A jégkristályok túlszárnyalták a grafikusokat, és megteremtették a maguk trendjét, és persze nem tudnák önmagukat megismételni, mindig is új és összehasonlíthatatlan fog születni.

Impulzív elnevezés, egyértelmű kommunikáció. A beharangozó alapján ígéretes próbálkozás arra nézve, hogy a luxussá aposztrofált dizájnvilágot közvetlenné, hétköznapivá és elérhetővé tegye az átlagember számára. A dizájnerekről általánosságban kialakult kép szerint feketébe öltözött, bohém, fésületlen, szemüveges - és még lehetne sorolni pár beidegződést - figurák ugranak elénk, akik az ablakra azt mondják, hogy nyílászáró, a cserépre hogy héjalás, a firkára hogy grafika, a csillárra hogy függeszték... egész szótárat lehetne ebből összeállítani.

Épp itt az ideje, hogy hétköznapi módon lehessen tárgyalni azokról a tárgyakról, ami a kultúránk, az otthonunk, munkahelyünk, vagyis a környezetünk részei. Nem árt néha tudatosítani magunkban, hogy például egy ceruza sem csak úgy van, magától, hanem valaki dolgozott az ergonómiáján, kitalálta, hogy miért legyen hatszögletű a metszete, vagy milyen szögben érdemes állítani a hegyezőben a kést, hogy a leghatékonyabban daráljon. Nem is nagyon szoktunk belegondolni, hogy a dizájn ennyire része a mindennapjainknak.

Ez az oldal remélhetőleg közelebb fogja hozni a luxusnak hitt kreativitást, és elérhető áron teszi lehetővé, hogy bárki, aki az oldalon regisztrál, értesüljön a legaktuálisabb újdonságokról. Azt az igéretet kapjuk, hogy kedvezményeket harcolnak ki a forgalmazóknál a dezigen-közösség tagjai részére. A dezigen facebook oldal is csatlakozásra hív. A leírásból ítélve nem csupán egy web-áruházról van szó, hanem egy szakmai portálról, ahol meg lehet ismerni a tárgyakhoz fűződő sztorikat, a tervezőiket, és azokat a személyiségeket is, akik ajánlóként bemutatják a termékeket.

A www.dezigen.hu oldalon egyelőre csak fel lehet iratkozni, a hamarosan induló oldal első akciójáról pedig tájékoztató e-mailt fogunk kapni.