Teret alkotunk

Inkább ipari épületeken és enyhébb éghajlaton szokványos az olyan homlokzatképzési  megoldás, amely a felületen kialakított résekkel, nyílásokkal átlátást, és átszellőzést enged, egyben különleges felületstruktúra kialakítását teszi lehetővé. A kukoricagórék farácsos oldalai, a pajták oromzatainak hézagos téglafalai, vagy a bambuszárnyékolók és fazsaluk a funkcionalitásból fakadó természetes, tradíconális homlokzati elemek.

Évekkel ezelőtt Balázs Mihály építésszel, egykori tanárommal volt szerencsém együtt dolgozni egy családi ház tervei kapcsán, ahol a fa és tégla elemeinek egymásmellé sorolásából fakadó lehetőségekkel kísérleteztünk. Egyes ablakok előtt a homlokzatburkolat olymódon került elhelyezésre, hogy közben ritmikusan kiosztott rések alakultak ki rajta. A rések mögötti ablakok a homlokzaton rejve vannak, de belülről nyithatóak, miközben a látható felületen hézagos elemek egyedi kompozíciót hoznak létre.

Nemrég egy új ferences monostor épült Rijekában Randić & Turato építészek tervei alapján, ahol szintén alkalmazták a kerámiaelemek széthúzásával kialakuló hézagos homlokzatképzés lehetőségeit.

Olyan játék ez, amivel nem csak a burkolt felületen hoztak létre sajátos organikus textúrát, hanem a belső térben is különös fényviszonyok alakultak ki.

Kétségtelenül attraktív megoldást eredményezett a tetőfelületre is felkúszó struktúra, egységessé, tömbszerűvé téve ezzel az egész épületet.

forrás

Nem gondolom, hogy bármi is likvidálni tudná mindazt, amit az ember két kezével, egyszerű eszközökkel, hagyományos anyagokból meg tud valósítani, de kétségtelen, hogy a kreatívitás, és az innováció megállíthatatlan, és bár bizonyára tele van üzleti érdekeltségekkel, mégis olyan lépéseket képes produkálni, ami bizonyos szinteken élménydússá, és még közérthetőbbé teszi a tervezést.

A számítógépes 3D ma már elkerülhetetlen eszköze a tervező irodáknak, de ez a kütyü, amit a Zebra Imaging 3D vékony holografikus megjelenítője produkál egészen újszerű megoldás. Az animációt egyszerű eszközökkel létrehozó eszköz lehet, hogy forradalmat hoz a prezentációban, hiszen a ma már klasszikus, körülállható, asztalon elhelyezett makettet idézi azzal a különbséggel, hogy a programozás lehetővé teszi az esetleges módosítások azonnali megjelenítését is. Az négyzetes lapokból álló "terepasztal" valószínű a tárgytervezés modellezésének is egy interaktív eszköze lesz.



Milyen érdekes, hogy a múlt héten álmodtam róla, most meg tessék, már hamarosan kapható is lesz...

Barátom - talán mondhatom így, hiszen hat éve visszatérő ügyfelünk - bízta ránk Dunakanyarbeli nyaralójának tervezését. Mivel árvízveszélyes területről volt szó, mindenképp a mértékadó árvízszint fölé kellett emelkednünk. A szomszédok tapasztalatai, illetve korábbi nyarak emlékei alapján - és ennek nyomai látszottak a meglévő házikó oldalán is - bizony évről-évre jelentkező árhullám gyakran teszi megközelíthetetlenné a területet. Ilyenkor, akinek hasonló helyzetben lévő ingatlana van, tudja, hogy teljes kipakolás, vagy legalábbis emeletreköltözés következik, néhány óra leforgása alatt.

A lábasház ötlete nem mai dolog! Sőt igen szép hagyománya van nálunk, melynek legkiemelkedőbb darabjai láthatók a Szentendrei vagy a Lupa-sziget lombjai között. Ez minket is megihletett, de furcsamód a szabályozási tervvel hosszasan kellett küzdenünk, hogy az építmenymagasságba hogyan legyen számítható a láb, valamint azon, hogy ne kelljen 30fok fölötti hajlású piros, cserepes tetővel ellátni az épületet!


 

A ház fedése nyilvánvalóan a tető, de mi van akkor, ha a házat felemeljük?
- Maga a ház lesz a tető – a tér fedése.

Elképesztő technológiák teszik ma már lehetővé, hogy filigrán lábszerkezeteken olyan, szinte hangárnyi méretű épületek „függjenek” dacolva a gravitációval és a szél sodró erejéval, melyek alátámasztását akkor sem lenne egyszerű megoldani, ha tízszer ennyi lábon állnának.

Pár éve Wolf D. Prix - a COOP HIMMELB(L)AU alapítója -, a bécsi sztárépítész előadását hallgatva tűnődtem el azon, hogy az ember valamiért ösztönösen feszíti a határokat. Kénytelen újat produkálni, és megkísérelni a lehetetlent. Igaz, hogy sokkal több energiába és elképesztő költségbe kerül, de az biztos, hogy valami lélegzetelállítóan meghökkentő dolgot sikerül produkálni. Ez már tendencia! A házak nem elég, hogy a magasba törnek, szinte lebegnek a térben. Messziről is érdekes látvány, de az igazi döbbenet a ház „alatt” járva sokkolja az embert, mivel képtelen felfogni az egyensúlyt létrehozó erőviszonyokat. Itt már nem oszlopokról és gerendákról beszélünk… forrás

A Delugan Meissl Architects által tervezett stuttgarti Porsche Múzeum hasonló példája a tetőként lebegő épületek új generációjának. Anyagtalan szürrealitását külön fokozza a csillogó, tükröződő  kígyóbőr textúrájú burkolat. A „súlytalan” épülettömeg előtetőként úszik a bejárati előlépcső fölött.

forrás

Hasonló a helyzet az Estudio America által tervezett Memory Museum épületével kapcsolatban. A kiállítótermek épülettömbje hídtartóként támaszkodik a sziklaszerű támasztékokra, melyek ez esetben a bejáratokat is magukban rejtik. A fedett terület egyben városi tér, mégis tagadhatatlanul az épület része.

forrás

Utolsó példám egy családi ház, melynek fő tere - a fentiek alapján már nem is csodálkozhatunk – nem a ház úgymond épített részeként jön létre, hanem az alatt, mint fedett tér. A tartópillérek szinte eltűnnek a függönyök mögött, a nagy, osztás nélküli tolóajtók pedig a szabadba nyitják az amúgy is tágas nappalit. forrás

 

Néhány napot egy vidéki szállodában töltve elhatároztam, hogy megosztom tapasztalataimat szekrény ügyben. Felindultságomat egy háromrészes-tolóajtós okozta, miután lapjai rendre egymásba csapódva, dübörögve fékeződtek le, aztán lendületből sikerült leakasztani a sínről... szóval át kellett gondolnom, hogy hogyan is tervezek hasonlót!?

Az ajtós beépített szekrény - a legegyszerűbb történet. Maximum 60-65 cm széles ajtókkal építhető, mivel a mai bútorlap technika esetén a nyíló szárnyak leszakadnának hagyományos kivetőpánttal. Meg kellene erősíteni őket, nomeg kicsit be is lógnak a térbe, ami zavaró. Még egy gond: kétajtós esetben a 120cm-es hosszat nem nagyon bírja ki a polc. Leinkább akasztós szekrényeknél alkalmazható, de mióta a mennyezetig szeretjük a teret kihasználni, alul-felül biztosan megjelenik a polclap, amit emiatt külön merevíteni kell.

Jöhet a tolóajtós szekrény - megoldottuk a kerülgetnivaló ajtószárnyakat, de egy dolog azonnal fel kell tűnjön: sosem látható egyszerre a beltartalom, mivel egy része biztosan mindig takarásban van. A nagyobb gond akkor jelentkezik, amikor a szekrény egy-egy részét több szemény is használni szeretné... ráadásul egyszerre. A sineken suhanva gördülő nagy ajtólapok vívmányát azonnal lecseréli az igény, így megjelennek a keskenyebb tolóajtók - és itt jön esetem az egy sinen több lappal -, amik biztosan útban lesznek egymásnak. Senkinek nem ajánlom, hiába tűnik jó ötletnek. Ráadásul, hogyha spórolunk a vasalattal, a keskeny ajtó görgői a kis önsúly és erőkar miatt valóban leakadhatnak a sínről.

Mi hát a megoldás? Mondjuk harmonika! Keskeny ajtólapok, profi nyitástechnika. Véleményem szerint a kis helyek egyik legjobb megoldása, ami az előzőekhez hasonlóan szintén tartalmaz kompromisszumot (hadd jegyezzem meg - számomra a kompromisszum legtöbbször inkább megállapodást, vagy megegyezést jelent, semmint megalkuvást, vagy lemondást!), mégpedig azt, hogy az egymás mellé csúszó ajtólapoknak van helyigénye, így egy kihúzható belső elem, mint pl. egy fiók, vagy egy liftes mándlirúd csak nagy veszteség árán helyezhető el. Ebben az esetben a polcok és a merőlegesen elhelyezett akasztórudak alkalmazhatók jól.

Nemrég jártam kedves ügyfelemnél, aki megunta az ajtókat, és leszereltette, de újabb problémával kell megküzdenie: a porral. Ezért lassan vagy az ajtó, vagy legnagyobb ellenkezésemre egy lenge függöny fog visszakerülni a szekrénysor elé, miközben képtelen vagyok megvédeni a csodás olasz katalógusaim nagyvonalú glamourgardróbjainak látványát.

Azért abban bízom, hogy a gardróbszobák jól működnek. Ha van rá módunk, alkossunk teret a ruháinknak, ami ettől kezdve az nem csak tárolás, hanem öltözés, az előkészületek helyszíne is lehet. Egy ajtóval minden magunk mögött hagyható, miközben átlátható az egész rendszer, legfeljebb tényleg megfelelő légzárású ajtót és egy korrekt, szűrtlevegős szellőzést kell biztosítanunk. A járható szekrény - a megnevezésből is kiderül - annyiban különbözik egy hagyományos szekrénytől, hogy a padlóburkolat befut, szokásostól mélyebb méretekkel rendelkezik, legtöbb esetben önálló világítással látják el, tehát beléphetünk a ruhatárunkba.

Legutóbbi munkánk kapcsán a gardrób egy részét, ahol a ritkábban használt holmik kerülnének elhelyezésre ajtókkal takartuk, és egy a pultként térbe álló komóddal biztosítottuk a lehetőséget a ruhák vasalására, hajtogatására.

Szinte mindent a különböző CAD-programokkal tervezünk manapság. A térképzés elengedhetetlen részévé vált eszköze a számítógép, amivel rövid idő alatt szerezhetünk a tervezett építményekről az ötletünket esetleg alapjaiban befolyásoló benyomást. Kuriózumnak tekinthető, amikor valaki puszta kézzel, no meg egy tollal, ceruzával, esetleg ecsettel, krétával áll neki és küzdelmesen felépíti a 2D-s papírformátumon a belső képsíkjain lebegő képet. Igazából erre már nincs idő, és persze nehezen módosítható. Elkészül és kész! Lehet rá mondani, hogy szép, vagy nem, de alakítani rajta szinte lehetetlen…de ki akar?

Sokan mondták, amikor az internet és a digitális könyvek egyre nagyobb teret kezdtek nyerni, hogy a könyvnek befellegzett, most mégis úgy tűnik, mintha reneszánszát élné, mert azzal nem számoltak, hogy a betűvel nyomtatott ilyen-olyan papírnak akkora varázsa van, amit nehéz pótolni a fényes folyadékkristály kijelzővel. Ráadásul a friss könyv illata, suhogva átpörgő lapok szellője… na szóval ne mondja senki, hogy ugyanaz!

World Architecture Festival 2009. november 4-6. között Barcelonában megrendezett versenyén a világ vezetői építészei, kritikusai zsűriztek. Többek között egy magyar csapat munkáját, Szentendre új köztemetőjének pályázati tervét. A 25 kategória egyikének győzteseként, egyetlen magyar indulóként a szentendrei temető terve bekerült a másnap rendezett fináléba is, ahol a döntőben közvetlenül a győztes spanyol iroda mögött végzett.  A nemzetközi zsűrijének elnöke, Sir Peter Cook brit építész kiemelt dicséretben részesítette a tervet. Bírálatában kiemelte a tájhoz való illeszkedést, elegáns és szakrális részleteket, valamint a funkcióhoz méltó érzékeny, festői grafikát. (Tervezők: Kendik Géza vezető tervező, Maza Orsolya, Papp Zoltán Tibor, Varga Rita és Vilics Árpád építészek, Erdélyi Mónika fotó, Preszter Márta tájépítész.) „A számítógép túl pontos: nincs benne meglepetés. A saját irodánkban például kézirajz-kurzusokat kell szerveznünk, mert a munkatársak elfelejtettek rajzolni.” Simon Allford - Forrás - Több kép

Nem messze irodánktól a gazdasági válság miatt hosszú ideje üresen álló loftlakásokat kínált a beruházó. Az óriási transzparensek nagy belmagasságot és egybefüggő tereket hírdettek.

Egy kósza ötlettől vezérelve felkerestük az értékesítőt, és felajánlottuk, hogy megtervezzük egy általa legproblematikusabb lakás lehetséges berendezését, amit aztán az értékesítésnél felhasznáva gyorsabb eladásra számíthat. Az ötlet jónak tűnt, természetes hát, hogy kíváncsiak voltak rá, mit hozunk ki belőle, nem nagyon mozog a piac, az extrém teret nem mindenki tudja értékelni, mivel a totális egyterűséget azért nem mindenki szereti. A szerkezetkész lakás luxus irányára afelé sodort minket, hogy 140 m2-es alapterülete ellenére beérjük egy hálószobával, miközben bőséges területeket biztosítottunk a gardróboknak, és a nappali-étkező-konyha térsorának.

A terv elkészült. Az alábbiakban néhány kép látható a látványtervből, valamint készült egy panoráma is, ami ITT megtekinthető (quicktime playerben egérrel navigálhatunk benne)

Sajnos partnerjelöltünk a tervekre nem tartott igényt - a lakás még mindig üresen áll...

A nappaliban úsztattuk a bútorokat. Az étkező olaszosan a konyhában kapott helyet
A fürdőszobára is kicsit a tobzódás a jellemző. Bronzszínű mozaik, a zuhanykabinon arabos maratott és festett motívumok és sok fény!
A háló rész kiemelésével és a tv térbeállított elválasztó elemével egy otthoni munkavégzést lehetővé tévő dolgozó is helyet kapott a térben.
 

...keressünk meg egy tervezőt? Nem csupán biztonságról, jó közérzetről, hanem milliókról lehet szó. Nem kifejezetten belsőépítészeti, vagy téralkotói téma, de mivel egy héten belül történt negatív és pozitív példa az összes tanulságával együtt, mindenképpen szót érdemel.

Megtetszik a terület. Nem csoda, hiszen régóta járjuk már a környéket, csodálatos a panoráma szinte mindegyik telekről, már korábban kinéztük az egyieket, de az orrunk elől vitték el. Most itt van egy másik, szép nagy, a dzsumbuj mögött látjuk az értéket. Nemrég vált el a tulajdonosa, szüksége van a pénzre, jó alkuhelyzet. Igaz, hogy kicsit meredek a felvezető út, meg az utolsó száz méter már csak murvás, de mondják, hogy nemsokára aszfaltoznak, mert a környéken lakik valami bentfentes. A szomszéd telkeken jókora házak állnak, némelyik három szintes is van, ahogy elnézzük. Sürgetik a szerződést, mi sem érünk rá - leelőlegezzük.
Előkerülnek a jegyzetek, felelevenítjük a régi kapcsolatokat, megkérdezzük kit ajánlanának tervezőnek. Telefon, időpontegyeztetés - megnézzük közösen a telket. Első lépésként lekérjük a helyszínrajzot - a helyrajzi szám alapján a földhivataltól igényelhető -, a pontos telekméret és a szomszédos telkekkel való kapcsolat miatt. Rövid egyeztetés az építésügyi hatósággal, akinél az építési engedély kérhető, gyorsan kiderül, hogy üdülőterülettel állunk szemben, aminek a beépíthetősége a lakótelkeknél megszokott fele csak, az építménymagasság (durván fogalmazva átlagos homlokzat) pedig alkalmatlan a felvázolt többszintes épület kialakítására. Mit tehetünk ilyenkor, megkérjük az építészt, hogy hozza ki belőle a legtöbbet, és rájövünk, hogy ez még így is száz négyzetméterrel kisebb az elképzelésünknél, vagy ... meg kell vennünk a szomszéd telket is? De akkor hogy épülhettek a szomszédos kacsalábonforgók? Nomeg milyen dolog az, hogy zárt szennyvíztárolót lehet csak építeni, házi szennyvíztisztító helyett...

Ahogy említettem, még ezen a héten történt a következő eset:

Csodás környék, szinte teljesen beépült, csak néhány szabad terület van (ki tudja miért?). Úgy néz ki, hogy megegyeztünk az egyik telek kapcsán, de mindjárt feltűnt, hogy a kitűzési helyszínrajzon a hátsókerti telekhatár mellett van egy szaggatott vonal (?). Úgy tűnik, mielőtt tenyérbe csapnánk, meg kellene kérdezni egy-két szakembert. A geodéta mindjárt válaszolt is: 2 méterrel odébb helyezkedik el a kerítés, "szerencsére" a mi javunkra. Jobb a békesség, mivel ki tudja, hogy miért történt ez, esetleg elmérés, félreértés...ezt még az előző tulaj kompetenciája, de kérdés, hogy bevállalja-e a bíbelődést! A következő az építész. Megér nekünk egy napot, hogy a helyszíni terepszemle után az övezeti besorolás ismeretében gyors kalkulációt készíttesünk, minden elfér-e, amit terveztünk. Még a helyszínen kiderül, hogy az az elképzelés, hogy mindent egy szinten alakítsunk ki az új otthonunkban, nem fog menni maradéktalanul, hiszen korábban fel sem tűnt, de a telek 1,5-2 m-t lejt. Igaz, hogy a szomszédság sorban tölti fel a területet, de arra is van rendelkezés, hogy milyen mértékben lehet terepet rendezni. Jó ötletek jönnek elő, úgy tűnik, hogy a beépítettséggel nem lesz gond, viszont néhány dolog kiderül, amire még gondolnunk kell: a lombos fákra, amik útban lesznek, fakivágási engedélyt kell kérni, a meglévő melléképület bontását be kell jelenteni, ki kell deríteni, hogy milyen mélyen fut a csatorna, hogy ne kelljen átemelő szivattyút alkalmazni, apropó, a kútban a terepszint alatt 20 cm-rel áll a vízszint - lehet ebből probléma?... és így tovább.

Mennyire tudja visszaadni egy elképzelt tér összbenyomását egy látványterv, egy rajz? Nem most kerültem először abba a helyzetbe, hogy a vázlataim, és az elkészült megoldás között felfedezhető különbségek miatt válaszolnom kellett kérdésekre: "miért nem olyan színű a burkolat?" - mert nem volt olyan festékem a rajzhoz, vagy "sokkal kisebb a tér, mint gondoltam!" - nos igen, amikor egy perspektív képet rajzolok szememet átállítom széleslátószögre, és igyekszem mindent befogni, ami a helységben látható. közben úgy tűnik, mintha kihátrálnék, hogy minél többet lássak (és tudjak bemutatni), mintha a szoba egyik falát elbontanám, és távolabbról exponálnék. Természetesen az elkészült berendezés fotózásakor ez már nem valósítható meg.
Észre sem vesszük, hogy szemünk a másodperc töredéke alatt képes cikázni annak érdekében, hogy a térről összgyűjtse a megfelelő információt. Furcsamód agyunk ezt egyetlen nagy képpé állítja össze, így anélkül, hogy fejünket körbemozgatnánk, több mint 180fokos szög alatt (vízszintes értelemben! ez függőlegesen jóval kevesebb) vagyunk képesek érzékelni, hogy mi vesz körül bennünket.

A grafika célja, hogy meggyőzzön arról, hogy az elképzelt megoldás túl a funkcionális elrendezésen, az ergonómiai kérdéseken, képes lesz-e bennünk a megálmodott benyomásokat kiváltani, magyarul: jól fogom-e érezni magamat benne?

(A fenti rajz egy évvel korábban született, mint a megvalósult fürdőszobáról készült kép)

Adott a kémény, és egy lehetetlennek tűnő alaprajzi elrendezés. Már-már úgy tűnik, hogy választani kell, vagy megvalósítjuk a hőn áhított kandallót, és a házimozi az ellentétes sarokban a földön landol, vagy el kell felejtenünk.

Amikor egy nappali elrendezésén gondolkodunk, rengeteg kérdéssel szembesülünk, aminek megoldásáról rendelkezni kell. Megvalósítható-e az ülőgarnitúra intimitása, elegendően kényelmes lesz-e egy dohányzóasztal körbeüléséhez és a TV-nézéshez? Figyelembe kell venni a TV falának távolságát, a képernyő átmérőjének lehetőségét, de még azt is, hogy a kanapén ülve a teret átlátjuk, vagy épp minden mögöttünk terül el. Még összetettebbé válik a probléma, ha a nappali egy légtérbe kerül az étkezővel és a konyhával. Ebben az esetben a tervező igyekszik összehangolni a konyhabútort, és kapcsolódó berendezési tárgyait, a nappali egyes domináns elemeivel. Ebben sokszor segít egy-egy közös szín, vagy anyag használata.

De hadd térjek vissza vezérgondolatomra, a kandalló és TV problematikájára. A TV-t - ha már egyszer megvan - célszerű úgy elhelyezni, hogy akár több helyről látható legyen. Ez nyilvánvaló. Persze legfontosabb a kanapé pozíciója. A gond csak az, hogy ugyanez az igény övezi a kandallót! Minél több irányból szeretnénk élvezni. Gyorsan kiderül, hogy ugyanazt a pozíciót szeretnék elfoglalni a térben. Létezik olyan eset, amikor van hely egymás mellet, de ez most nem az. Az alábbi példa egy olyan megoldást tartalmaz, amikor a két elem egymás fölé kerül. A kandalló alul, a megfelelő bekötéssel, höszigeteléssel, fölötte az LCD, finom süllyesztékben, enyhe backlight-tal. Akár színnel is kiemelhetem, hozzáigazítva egy másik térelemhez. Tovább fokozhatom a hatás, ha az így kialakuló épített tömböt továbbfejlesztem, "bekebelezve" a dolgozó bejáratát és egy polcrendszert.