Inkább ipari épületeken és enyhébb éghajlaton szokványos az olyan homlokzatképzési megoldás, amely a felületen kialakított résekkel, nyílásokkal átlátást, és átszellőzést enged, egyben különleges felületstruktúra kialakítását teszi lehetővé. A kukoricagórék farácsos oldalai, a pajták oromzatainak hézagos téglafalai, vagy a bambuszárnyékolók és fazsaluk a funkcionalitásból fakadó természetes, tradíconális homlokzati elemek.
Évekkel ezelőtt Balázs Mihály építésszel, egykori tanárommal volt szerencsém együtt dolgozni egy családi ház tervei kapcsán, ahol a fa és tégla elemeinek egymásmellé sorolásából fakadó lehetőségekkel kísérleteztünk. Egyes ablakok előtt a homlokzatburkolat olymódon került elhelyezésre, hogy közben ritmikusan kiosztott rések alakultak ki rajta. A rések mögötti ablakok a homlokzaton rejve vannak, de belülről nyithatóak, miközben a látható felületen hézagos elemek egyedi kompozíciót hoznak létre.
Nemrég egy új ferences monostor épült Rijekában Randić & Turato építészek tervei alapján, ahol szintén alkalmazták a kerámiaelemek széthúzásával kialakuló hézagos homlokzatképzés lehetőségeit.
Olyan játék ez, amivel nem csak a burkolt felületen hoztak létre sajátos organikus textúrát, hanem a belső térben is különös fényviszonyok alakultak ki.
Kétségtelenül attraktív megoldást eredményezett a tetőfelületre is felkúszó struktúra, egységessé, tömbszerűvé téve ezzel az egész épületet.
forrás.jpg)
