Mennyire tudja visszaadni egy elképzelt tér összbenyomását egy látványterv, egy rajz? Nem most kerültem először abba a helyzetbe, hogy a vázlataim, és az elkészült megoldás között felfedezhető különbségek miatt válaszolnom kellett kérdésekre: "miért nem olyan színű a burkolat?" - mert nem volt olyan festékem a rajzhoz, vagy "sokkal kisebb a tér, mint gondoltam!" - nos igen, amikor egy perspektív képet rajzolok szememet átállítom széleslátószögre, és igyekszem mindent befogni, ami a helységben látható. közben úgy tűnik, mintha kihátrálnék, hogy minél többet lássak (és tudjak bemutatni), mintha a szoba egyik falát elbontanám, és távolabbról exponálnék. Természetesen az elkészült berendezés fotózásakor ez már nem valósítható meg.
Észre sem vesszük, hogy szemünk a másodperc töredéke alatt képes cikázni annak érdekében, hogy a térről összgyűjtse a megfelelő információt. Furcsamód agyunk ezt egyetlen nagy képpé állítja össze, így anélkül, hogy fejünket körbemozgatnánk, több mint 180fokos szög alatt (vízszintes értelemben! ez függőlegesen jóval kevesebb) vagyunk képesek érzékelni, hogy mi vesz körül bennünket.

A grafika célja, hogy meggyőzzön arról, hogy az elképzelt megoldás túl a funkcionális elrendezésen, az ergonómiai kérdéseken, képes lesz-e bennünk a megálmodott benyomásokat kiváltani, magyarul: jól fogom-e érezni magamat benne?

(A fenti rajz egy évvel korábban született, mint a megvalósult fürdőszobáról készült kép)