Nem hittem a szememnek... elsőre olvadó tejszínhab imitációnak, citromfagyi rekláminstallációnak tűnő homlokzati csodával szemben lévő kávézó teraszán vészeltem át a múlt hétvégére kirendelt rekkenő hőséget. Volt tehát időm elmerengeni azon, hogy vajon mi motiválhatta a művészi kreativitást, mely ilyen csodát hederintett erre a templomhomlokzatra.
Komolyan mondom, először nem tudtam, hogy fák lombja, vagy hegyvonulatok gombócai bomolyognak (!) a halványszürkés kék dörzsölt falfelületen. Aztán az utcai teraszokon felkínált portéka vitte el a fantáziámat a tejszínhab irányába...
Végül a rejtőzködő puttókat a teleobjektívemmel felfedezve bele kellett nyugodnom, hogy a templommennyezetekről ismert freskók felhőit imitáló gipszpamacsokról van itt szó. Mivel a ház frissen felújított barokkizáló homlokzatán sajátos arányokkal, egyéni harmóniában helyezték el a szoborcsoport ilyenforma felületi, térplasztikai 'kiterülését', és a barokk tobzódáshoz képest egészen visszafogott, alapvetően a fehér monokromitásra épült az összkép, gyorsan megbocsájtható volt a rugacsra emlékeztető plecsnik használata.
