Van hagyománya a falkárpitnak! Vannak kultúrák, ahol belógatott szőnyegek között laknak emberek. Találkozunk vele tapétaként, keretek közé feszítve, nyílásokat eltakrava. A kilim például Észak-Afrikától a Himalája lábáig mindenütt elterjedt, ahol a természeti viszonyok megengedik az állattenyésztést, és az éghajlati viszonyok szükségessé teszik a fekete kecskeszőrből készült sátrak, jurták belsejét melegítő szőnyegek alkalmazását (www.kilim.hu). Némely szőttesre alig mer az ember rálépni, inkább feküdni, hemperegni való, másikat pedig egyszerűen a döngölt agyagpadlóra dobnak le.
Ma hihetetlen fantáziával készülnek újszerű alkalmazások. Fantasztikus gegekkel találkozom a nanimarquina palettáján.

De miért került fel a falra? 

Néha olyan, mint egy kép. Néha csak egyszerűen szép, vagy épp neki lehet dőlni a folyosón...
Ezen a példán úgy érzékelhető, mintha a falra futna fel a "padló", túllép a hagyományos struktúrákon, szembe van fordítva egy fénylő felülettel, megfelelő kontrasztot keltve azzal. Így még inkább érintésre invitálóvá, vonzóvá téve a tapintható kárpitot.
Különös többletet jelent a padlótól-mennyezetig, faltól-falig jelleg - az általa takart tömböt egységgé fogja össze. forrás