Úgy döntöttem, új rovatot indítok. Régóta foglalkoztat a kérdés - és ezen a területen egyre több érdekes pédát látok -, hogy az épület, mely belül jól használható különböző funkciókra, menedéket nyújt víz, és szél, az időjárás elől, egy örökölhető értéket jelent azzal a területtel együtt, amelyen áll, kívülről mégiscsak egy szerkezettömeg, melyet különböző szabályok, hagyományok, és technológiákáltal vezérelt rendezőelvek hogyan is alakítanak egy a környezethez igazodó, vagy abból kiemelkedő műtárggyá.
Szándékos a szóhasználat, mivel akár a gépészetben, vagy mélyépítésben is használt kifejezés nem jelent különösebb értékelést, egy a sok vasbeton, cserép, vagy üveg és fém tudatos alkalmazásával kialakított tárgyból, melyet nap mint napfelhúznak világszerte. De mi van akkor, ha a műtárgy kifejezést a művészeti értelmében használjuk, és elhisszük, hogy egy ház, épület a funkcionalitásán túlmutató művészi értéket képviselhet? Ebben a pillanatban egy új dimenzió nyílik meg előttünk, mivel az épületnek nevezett anyaghalmaz egyből egy átjárható, használatba vehető szoborrá válik. Ez az érzés legutóbb a 4-es metro fővám téri állomásának szerkezetét bemutató képek láttán fogott el, de utazási élményeim néhány objektumára is jellemző ez a leírás, melyekből itt mutatok be néhányat. Thomas Baumann, Michael Klaar által a 2003-ban Graz által elnyert Európa Kulturális Fővárosa cím kapcsán tervezett Kunsthalle hólyagja
Egy érdekes cikk itt olvasható +++
és a nem messze tőle a Mura folyón "lebegő" Murinsel, Vito Acconci multifunkciós alkotása:
A sziget honlapja +++

Régóta vágyom arra, hogy ilyen építészeti minőség igénye merüljön fel azokban a mecénásokban, kurátorokban, beruházókban, akik nyilvánvalóan a megtérülés számolt igénye, és a rendelkezésre álló keretek adta szoros direktórium alatt, mégis egy tudatos döntés meghozatalával olyan értékteremtésben működnének közre kreatív dizájnerekkel az oldalukon, melynek következtében létrejön az egyedi, a jövő mintája, az értékes... mint például egy szoborház.