Néhány napot egy vidéki szállodában töltve elhatároztam, hogy megosztom tapasztalataimat szekrény ügyben. Felindultságomat egy háromrészes-tolóajtós okozta, miután lapjai rendre egymásba csapódva, dübörögve fékeződtek le, aztán lendületből sikerült leakasztani a sínről... szóval át kellett gondolnom, hogy hogyan is tervezek hasonlót!?

Az ajtós beépített szekrény - a legegyszerűbb történet. Maximum 60-65 cm széles ajtókkal építhető, mivel a mai bútorlap technika esetén a nyíló szárnyak leszakadnának hagyományos kivetőpánttal. Meg kellene erősíteni őket, nomeg kicsit be is lógnak a térbe, ami zavaró. Még egy gond: kétajtós esetben a 120cm-es hosszat nem nagyon bírja ki a polc. Leinkább akasztós szekrényeknél alkalmazható, de mióta a mennyezetig szeretjük a teret kihasználni, alul-felül biztosan megjelenik a polclap, amit emiatt külön merevíteni kell.

Jöhet a tolóajtós szekrény - megoldottuk a kerülgetnivaló ajtószárnyakat, de egy dolog azonnal fel kell tűnjön: sosem látható egyszerre a beltartalom, mivel egy része biztosan mindig takarásban van. A nagyobb gond akkor jelentkezik, amikor a szekrény egy-egy részét több szemény is használni szeretné... ráadásul egyszerre. A sineken suhanva gördülő nagy ajtólapok vívmányát azonnal lecseréli az igény, így megjelennek a keskenyebb tolóajtók - és itt jön esetem az egy sinen több lappal -, amik biztosan útban lesznek egymásnak. Senkinek nem ajánlom, hiába tűnik jó ötletnek. Ráadásul, hogyha spórolunk a vasalattal, a keskeny ajtó görgői a kis önsúly és erőkar miatt valóban leakadhatnak a sínről.

Mi hát a megoldás? Mondjuk harmonika! Keskeny ajtólapok, profi nyitástechnika. Véleményem szerint a kis helyek egyik legjobb megoldása, ami az előzőekhez hasonlóan szintén tartalmaz kompromisszumot (hadd jegyezzem meg - számomra a kompromisszum legtöbbször inkább megállapodást, vagy megegyezést jelent, semmint megalkuvást, vagy lemondást!), mégpedig azt, hogy az egymás mellé csúszó ajtólapoknak van helyigénye, így egy kihúzható belső elem, mint pl. egy fiók, vagy egy liftes mándlirúd csak nagy veszteség árán helyezhető el. Ebben az esetben a polcok és a merőlegesen elhelyezett akasztórudak alkalmazhatók jól.

Nemrég jártam kedves ügyfelemnél, aki megunta az ajtókat, és leszereltette, de újabb problémával kell megküzdenie: a porral. Ezért lassan vagy az ajtó, vagy legnagyobb ellenkezésemre egy lenge függöny fog visszakerülni a szekrénysor elé, miközben képtelen vagyok megvédeni a csodás olasz katalógusaim nagyvonalú glamourgardróbjainak látványát.

Azért abban bízom, hogy a gardróbszobák jól működnek. Ha van rá módunk, alkossunk teret a ruháinknak, ami ettől kezdve az nem csak tárolás, hanem öltözés, az előkészületek helyszíne is lehet. Egy ajtóval minden magunk mögött hagyható, miközben átlátható az egész rendszer, legfeljebb tényleg megfelelő légzárású ajtót és egy korrekt, szűrtlevegős szellőzést kell biztosítanunk. A járható szekrény - a megnevezésből is kiderül - annyiban különbözik egy hagyományos szekrénytől, hogy a padlóburkolat befut, szokásostól mélyebb méretekkel rendelkezik, legtöbb esetben önálló világítással látják el, tehát beléphetünk a ruhatárunkba.

Legutóbbi munkánk kapcsán a gardrób egy részét, ahol a ritkábban használt holmik kerülnének elhelyezésre ajtókkal takartuk, és egy a pultként térbe álló komóddal biztosítottuk a lehetőséget a ruhák vasalására, hajtogatására.