Nagyritkán írok olyan benyomásaimról, amiket jártomban-keltemben a nagyvilágban tapasztalok. Most néhány fotóval illusztrálva szeretném közzé tenni azt a sokkot, amit az amúgy elképesztő innovációval és kreativitással megtervezett dublini Aviva Stadion látványa jelentett számomra. Nyilvánvaló, hogy a speciális nézőpont okozta ezt a megdöbbenést, ami fel sem tűnt volna a motoroshajóról, ami az épület mellett hömpölygő folyón siklik el, vagy a parkolóból, mely a főbejárat előtt terül el... ja ilyen nincs is! Persze az épület alá be lehet állni, mégis a környező utcák tele vannak figyelemfelhívó táblákkal: lakóterület, kérjük, ne parkoljon a kocsibehajtó elé...
Mégis bátorságból magas díjat nyerhetett ez a projekt, mert ahonnan én láttam, és azok látják, akik a környéken laknak, az meglepetés volt! Régi és új, kicsi és nagy, anyag és anyagszerű, tradíció és innováció, magán és közösségi valami hatalmas kontrasztja. Ha az általában publikált oldalát akaruk látni, akad pár csodás kép a flickr -en.

Bármennyire is szeretjük a körbeforgatható, ablakokon benézős, hullámpapír terepalakulatos, manufakturális remekeket, a számítógép azért arat. Leginkább a gyorsasága, és flexibilitása miatt. A papírdarabot egyszer lehet méretre vágni, a módosítás már nem olyan könnyű. Egyszerűbb megoldásokkal érdemes a tervezési folyamatot támogatni, vannak irodák, ahol ma is 3-4 makett készül egy épülethez a koncepcionálás közben. A makettezés mégis inkább a végeredmény, vagy a koncepció hangsúlyos bemutatása szempontjából maradhat érdekes a jövőben.


A retrót idéző fa íveket a több szintben lépcsőztetett álmennyezet is visszhangozza. A rejtett világítás pedig különösen plasztikusan emeli ki a gipszkarton álmennyezeti lépcsőzetesség eltolódását, és szürreálisan tükrözi a környezeti színeket, áthangolva ezzel a fehérárnyalatos belső képet.

A téglalap alaprajzú, nagy belmagasságú tér közepén, melynek mennyezete ráadásul nem vízszintes, büszkén lebeg az tojásdadan ovális, jégcsapként, vagy cseppkőként elcseppenő "medúza". Organikus szépségét kiemelik, a térfalak geometrikus polcai, melyet gipszkartonból szobrászkodtak iparosaink.

A zárható üvegajtók csökkentik az áthallást (fontos tényező a szellőzés részére szükséges kialakított légátvezetések korrekt hangszigetelése), ugyanakkor felvetődik a kérdés: ez az iroda akkor zárt, vagy nyitott? Hallani nem (vagy kevésbé) lehet, de belátni aztán premierben mindent! A diszkréció azért egy egyszerű ötlettel megvalósítható. A fenti képen látható, hogy az átlátási tartományban kialakítható a felületen olyan mattítás, amelyre grafikailag tervezett mintázattal érdekessé formált kompozítió alakítható ki. Azzal is tudtunk játszani, hogy ugyanannak a mintázatnak negatív változatát alkalmaztuk azokon a szakaszokon, ahol az átlátás nem jelentett problámát, sőt kifejezetten kívánatos volt.



