Sosem gondoltam, hogy valaha is oda fajul a helyzet, hogy az általunk tervezett terekben javasolni fogom a Swarovskit vagy a Bohemia bármely termékét. Annyira távol állt tőlem, valahogy mindig azt gondoltam, hogy egy letűnt kor maradványa. Jelenleg is kettősség feszül bennem, mivel egyszerre csodálom az egyszerű hegyi kristályból csiszolt, a változó fényviszonyok között a különböző ólomtartalom miatt máshogyszínes csodákat, miközben nem értem, hogyan lehet kifizetni annyi pénzt egy lámpára. Azt gondolom, akit elvarázsolt, és magával sodort a villódzó csábítás, gyorsan el szeretné felejteni, hogy mennyit hagyott ott a kasszánál.

A télen találkoztam a Manooi termékekkel - ahogyan egy korábbi írásomban erről említést tettem -, és meg kell valljam, engem is lenyűgözött a kollekció nagyvonalúsága, szabadon kezelt formai innovativitása. Ezért is lehetett, hogy mertem egyetérteni kedves megbízóm lelkesedésével, és kerestem a helyet, hogyan érvényesülnének még jobban azok a gyönyörűségek.
A téglalap alaprajzú, nagy belmagasságú tér közepén, melynek mennyezete ráadásul nem vízszintes, büszkén lebeg az tojásdadan ovális, jégcsapként, vagy cseppkőként elcseppenő "medúza". Organikus szépségét kiemelik, a térfalak geometrikus polcai, melyet gipszkartonból szobrászkodtak iparosaink.

A polcokat rejtett ledes fényforrások világítják meg, a hátsó felületét pedig kellemes textúrájú tapéta díszíti.

Az étkező fölött a kistestvér kapott helyet. Tóruszforma elemét a gipszkarton álmennyezet kör alaprajzú  mélyedésébe helyeztük, félhengert formázó profilos pereme lágyan gömbölyödő hátteret biztosít a központi fényelemnek. A barnára festett mennyezet külön kontrasztot biztosít az amúgy semleges, színtelen, mégis szivárványos színekben pompázó darabnak.