... a történet szerint ebből csak kettőt lehet választani!
Olyan korszakban élünk, amikor egyre inkább bármi megtörténhet, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy minden lehetséges. most nem a csodákra gondolok éppen, hanem hogy akármit el lehet intézni... főleg ha egyszer sikerült, akkor miért ne menne egy következő alkalommal. Aki például pénzzel el tudott érni valamit, legközelebb is meg fogja próbálni abban bízva, hogy újra menni fog.
(ha bárki magára ismerne az alábbi történetből, az a puszta véletlen műve lehet!)
Egy prémium design termékek importjával foglalkozó barátom mesélte, hogy rendszeres náluk, hogy beesik egy gyors megrendelés - egy szép fotel, vagy extrém lámpa, nem egy lakásra való mennyiség, ahol a kereskedő tud szállítási kedvezményekkel, projekt árakkal kalkulálni, hanem egyetlen egy darab, példának okáért születésnapra ajándékba -, egyetlen probléma, hogy hétvégére kellene! Hogyan válaszol ilyenkor a kereskedő? Azt mondja, hogy ez lehetetlen! Erre az egyszeri megrendelőnk visszakérdez: "múltkor is megoldottad, hívd csak fel a céget! Nem jön a héten kamionotok?" Persze megy a telefon, már délutánra kiderül, hogy éppen van raktáron, és pont most jön onnan szállítmány, ha legalább egy kis előleget be tudna hozni (jaj, dehogy is - küldeni!) még ma... de sajnos nem megy, mert ma estére már van program... és amúgy is már "annyi pénzt otthagytam nálad, férjen bele ennyi!"
Mit tesz ilyenkor a jó kereskedő? Zsebébe nyúl az ügyféllel való kapcsolata érdekében, és megfinanszírozza az egészet, merthogy a gyártól nem lehet enélkül elhozni. Péntek estére meg is jött a szép darab. "Nem tudnátok kihozni? De jó lenne még ma, mert holnap már délelőtt jönnek a vendégek hozzánk..." Újra működnek a telefonok: "srácok, hazafelé menet még ugorjatok be a raktárba, van egy doboz mindjárt az ajtó mellett, le kellene vele ugrani...".
Szóval, kiderült, hogy mégiscsak "mindent meg lehet oldani, csak akarni kell!" - hangzik egy hét múlva a válasz, amikor már mégiscsak felhívja barátunk a kedves ügyfelét, hogy akkor tetszett-e a termék, örült-e neki a szülinapos, és hogy akkor a pénzt tudná-e utalni. És ha jó a hangulat, még elhangzik, hogy lehetne-e áfa nélkül, vagy, hogy "ugye ez is megy 'beszeráron', mint amikor a lakást berendeztük..." Erre általában már elszakad a cérna!
Pár napja hallottam ezt a kifejezést: hamis felelősségérzet. Magamra ismertem, mivel jellemzőm az, hogy nagyon szeretek segíteni, főleg ha megszerettem valakit, szívesen hozok érte áldozatot. Egyre inkább tanulom, hogy ha meg is tudok oldani valamit, mivel van rá lehetőségem, vagy értek hozzá, nem feltétlenül azt jelenti, hogy nekem kell...annak ellenére, hogy tudom: ha valaki tudna jót tenni, és nem teszi, az bűn!
