Könnyűnek tűnt, végül igazi kihívás volt ennek a századforduló környéki villának a felújítása, mivel a lényegi problémák - mint a legtöbb átalakításos kivitelezésnél, itt is - menet közben bukkantak elő. Az emeletközi födémek fa gerendázata mindenütt elkorhadt, a tetőszerkezetet gyakorlatilag újra kellett építeni egy jól megtermett acél mestergerenda rendszer beépítésével, és a pincei falakat is injektálásos módszerrel kellett szigetelni, miközben a házat körben ki kellett ásni, és egy bitumenes masszával körbekenni... és folytathatnám, mivel ilyen volumenű beavatkozásból még volt egy pár.
Az apjáról rámarad örökség alapján működő díszműkovács Árkay Aladár (a lépcső melletti asztalka és a rajta álló lámpa is az ő munkája) egyik 'hétvégi skiccéből' épült, egyszerű vonalvezetésű házikóról van szó, mely a világháborúk során nyert bombatalálat után nem nyerte vissza eredeti arányait, ellenben nagyon jó lévén, Budapest XII. kerületi Bírák és Ügyészek telepének egyik várkilátásával rendelkező mellékutcájában várta a jobbsorsot.
Igényes tulajdonosok kezébe kerülve - bár az eredeti lakóépület jelenleg irodaként üzemel - a földszint polgári villa nappalijához méltó jellegzetességel és a tulajdonos ízlését dicsérő berendezéssel szolgál fogadótérként az aktuális funkcióhoz. A szecesszió több irányzatában, így az art deco-ban és is otthonosan mozgó Árkay villa belső lépcsőjében egy autentikus részletet sikerült átmenteni, illetve részben rekonstruálni az utókornak. A lépcső faragványai az eredeti mintájára készültek el tömör tölgyfából, a többi bútordarabot pedig - a tulajdonost idézve - "nem lehetett otthagyni!".
