Nem hagyhattam ki Dublinban járva a legújabb Libeskind mű körbebóklászását. Be kell valljam, hogy irigykedtem. Nem feltétlen azért, mert a hihetetlen költségtöbblettel megvalósítható absztrakció lehetősége annyira távolinak tűnne egy magyar tervező számára, inkább azért, mert az épület és környezetének kapcsolata annyira egyértelműen tükrözte a szabadságot, ami a tervezést övezte, hogy kézzelfogható volt a lámpákban, térburkolatban és szökőkútban egyaránt. Az összhang épület és környezete között nem igényelt magyarázatot.
Kicsit borongós idő volt - ez itt szokásos -, de nem csökkentette a vörös-fekete-fehér kontrasztját.
