Egy ideje reneszánszát éli a kő mifelénk. A helyi anyagoknak mindig is nagyobb sikere volt, jobban hozzáférhető, esetleg olcsóbb is volt, mint alpesi, vagy tengerentúli alternatívái. Az ürömi, süttői, budakalászi, keszthelyi, sóskúti, bogdányi kövek nagyon közkedveltek, fiatal koruk miatt sajnos csak némelyik alkalmazható kültérben is. A termékáradat minket is elért, így a palától a kvarciton át a gránitig ma már minden elérhető.
A házakat lehetne töményen kőből építeni, de ezzel hamar kiesnénk a passzív ház irányzat rostáján, ráadásul egy idő után nem bírnánk fizetni a fűtésszámlát. Portugáliában tölthettem egy hetet egy olyan, régi pajtából kialakított lakóházban, aminek 70cm vastag gránitfalazata tökéletes védelmet adott a nyári hőségben. Lehet, hogy télen nem annyira kellemes, de azt nem próbáltam.
Mivel a hőszigetelési igény megnőtt - érthető okból -, a kő megjelenése a házon immár applikációvá zsugorodik, mivel kevesen vállaják be, hogy olyan réteges falazatot készítsenek, aminél a külső réteg vastagsága felér egy teherhordó szerkezettel. Pedig ez lenne az egyik lehetőség. Ha olyan kőhöz juthatunk, ami képes egymásra támaszkodva önhordó lenni, kialakulhat a falszendvics. Persze tudomásul kell vennünk, hogy a falvastagság elérheti az 50-60 cm-t is, és persze azt, hogy 10-12 cm vastag kő-kéreg-falunk megrakásához idő és tapasztalat kell.
Van egy másik lehetőség is, amennyiben a hőszigetelésünk minősége ezt megengedi, vagy alkalmazzuk az erre a célra kifejlesztett hordozószerkezeteket, a vékonyabb kőhasítékok, vagy fűrészelt lapok ragasztva is elhelyezhetők a homlokzaton.
Egy alapvető különbség megfigyelhető a két technika között, amit két épületünk részletén be tudok mutatni: az első megoldásnál az elemek méretei miatt olyan sarkok alakíthatók ki, melyek összhatása a teljes falvastagságban kőből épület házak falaira emlékeztet. 
A másik megoldás nem tudja kiküszöbölni, hogy a pozitív sarkokon látszik az anyag vékonysága ("vastagsága"), ami különböző trükközésre kényszeríti a tervezőt. Ilyenkor igyekszünk a sorokat azonos szélességben átfordítani, a sarki találkozást csiszolással illeszteni. Ezt a csomópontot például "asztalos fugának" hívják, ahol is a horony precízebb élet húz végig a sarkon. Akinek ez is kő, legalább igényesen csinálja! Mellesleg a felület gyönyörű.
