Sűrűn találkozom azzal az esettel, amikor valaki egy tér ábrázolását nézve igazán nem érzi annak méreteit. Ilyenkor az ember már legfeljebb annyit tehet, hogy néhány szóban ecseteli, hogy a térben mi fér el, néhány adatot ismerve azt élőben, néhány óriáslépéssel bemutatja.
Egy műszaki rajz esetében viszonylag könnyű helyzetben vagyunk, mivel a rajz szélén megjelöljük, hogy a feltüntetett méret a valóságban mennyinek felel meg. Így egy vonalzót a kézbe véve kis fejszámolással utána lehet kalkulálni, hogy az ábrázolt méret eredetiben hogyan is fog kinézni. A térbeli, perspektivikus ábrázolásnál ez a módszer már nem járható, hiszen a rövidülés miatt a kép hátterében lévő felületek, tárgyak méretei egyre kisebbek lesznek, tehát nem mérhetők.
Ilyenkor jönek a látványtervező designerek trükkjei - inkább eszközei, mivel nagy ördöngősség nincs benne, érdemes ezeket természetszerűleg használni - a léptékelemek. Sokszor egy korlát magassága is elegendő, hogy érzékeljük a tér méreteit, mivel tudjuk, hogy az általában egy méter magas szokott lenni.
Újabb lehetőséget jelentenek a bútorok, azok közül is az ülőalkalmatosságok, mivel azok általában testközeliek, és ezért ergonómikusak, méretei támpontot jelentenek a szemlélő számára. De ilyen elem lehet egy lépcső, melynek fokainak méreteit nagyjából ismerjük, mivel naponta találkozunk velük.
A legtöbb információt mégis az ember hordozza magán, hogy milyen magas, mit ér el a kezével, mit lát a szemein kitekintve... Épp ezért a legcélszerűbb, ha ezeken a képeken feltüntetünk emberi alakokat, amivel nem elsősorban a látvány dekorálása a cél. Ezeken a látványterveken éppenséggel kontúrokkal illusztráltuk az emberalakokat, némelyiken azt is érzékeltetve, hogy a perspektíva hatás miatt a kép hátterében egy-egy alak kisebbnek látszik, de néha valós emberi fotókat is alkalmazunk. Ha viszont reális képet használunk egy ilyen egyszerűsített modell ábrázolásakor, könnyen túlhangsúlyossá válik, feleslegesen vezeti el a szemlélőt az alakok irányába (nem ez a cél, maradjon csak a tér vonalzója).