Ez a kérdés először akkor merült fel bennem, amikor egy vidéki házba a főbejárat csodás portálajtóját megkerülve vezettek be, a teraszon áthaladva a konyha mellett beléphettem egy inkább kijárónak nevezhető ajtón valahol az étkező és az utólag odabiggyesztett vendégszoba között. Tudom, hogy a vidéki ember szívesen jár kerékpárral, vagy ha autóval is indul el, annak valahol az udvar végében van a helye, ahonnan a legrövidebb úton szereté elérni a házát. A legkevésbé fontos az utcai főbejárat használata, mégis annak azért meg kell lennie, még ha leginkább a növények teleltetésére, vagy a legkisebb gyerek tanulószobájának használják is.

A legtöbb esetben manapság gépkocsival érkezik haza az ember. Miután kiszáll, lerakva holmiját jobb esetben háza közepén találhatja magát, ügyes megoldással ugyanhott, ahova a lakószint bejárata nyílik. A legritkábban teszi le a kocsit a ház előtt, hogy kulcsát keresgélve besétáljon ott, ahol legfeljebb a vendégeit fogadja.

Nemrég tettünk egy próbát. Megkíséreltük a "családi garázsbejáratot" olyan komfortossá tenni, hogy a tradícionális kapu hiánya mégse jelentsen problémát. Persze ehhez egy lejtős terep kellett a lejtő felőli megközelíthetőséggel, ahol is a gyalogos bejárat kényelmét evidenciaként szolgálja a gépkocsik részére amúgy is kialakított burkolt, sok esetben fedett behajtó. Egy biztos, ehhez a manőverhez a tulajdonosnak alapvetően a szokásostól eltérően kellett gondolkodnia. Természetesen a döntés egyaránt függhet életmódtól, vagy a telek adottságaitól, mégis a legkényesebb kérdés: el kell elengedni a tradíciót. Cserébe teret és homlokzati felületet nyertünk...

Ezen a házon tehát hiába keressük a "bejáratot" nem fogjuk megtalálni. Animáció