Elkészültünk egy munkával! Nagy az öröm, sikerült átadni a terveket, amit úgy tűnik, megelégedés övez. Idén januárban állapodtunk meg, egy nagyobbacska családi ház tervezésére. Már akkor közölte megbízóm, hogy az engedélyezési terv elkészítésére egy évet szeretne szánni. A tervező fejében ilyenkor az jár, hogy "miért húznám el egy évre, amikor 2-3 hónap alatt meg lehetne csinálni?" A legrosszabb az, amikor az ember többfelé szakad, szimultánban szeretne megfelelni a különböző területeken, és úgy igazán nem tud egy részre megfelelően koncentrálni. Ha hetente egy kicsit belekapok - és a látszat kedvéért, hogy haladjon, kicsit pörgetek rajta - nos ez nem tűnik hatékonynak!
Be kellett ismernünk, hogy egy megbízónak is időre van szüksége, hogy egy javaslattal kapcsolatban áltgondolja, átértékelje a saját szempontjait, véleményt alkosson, és a legfontosabb, hogy meghozza a szükséges döntéseket. Az elején még szinte a tervezési program szintjére is vissza kell lépni (kellenek-e bizonyos helyiségek?, szükség van-e akkora térre? stb.) Tudva a hátulütőket ezért azt javasoltuk, hogy tervezzünk szakaszosan! Így nyiltan felvállaltuk, hogy egy-egy tervezési szakaszt követően néhány hónap szünetet tartunk, amikor effektíven nem dolgozunk a terveken, hanem "pihenni hagyjuk", hadd érlelődjön, úgymond "agyban" megy tovább a tervezés. Mikor legközelebb hozzányúlunk és folytatjuk, már nem a kísérletezésről szól a történet, hanem világosan tudjuk, mit is akarunk.
Mi szeretjük ezt az interaktivitást, bár tisztában vagyunk vele, hogy ennek is meg van a veszélye. Mégpedig sokszor egy jóindulatú tanácsadó személyében, vagy egy külföldi magazin által megtestesítve, amikor az egészet nem ismerve egy önmagában ragyogó ötlet kerül képbe. Mi ebben a rossz? Leginkább az, hogy elbizonytalanítja azt a személyt, akinek akkor éppen nem erre van szüksége, hiszen lehet, hogy élete főművét alkotja, esetleg kölcsönt vett fel és ez már épp elégge izgatja, de ha nem is, mindenképp sokba kerül neki az akció. Meggyőződésből szeretné csinálni! Jó érzés, amikor egy hosszabb kitérő után végül mégis oda lyukadunk ki, ahova az eredeti ötlet javaslata vezetett volna. De tisztában vagyunk vele, hogy nagyon sok lehetőség van, és ezekből nehéz eldönteni, melyik a legjobb nekünk... hagyjunk időt magunknak!
