Talán különös, de egy tér akkor jön létre, amikor azt határoló felületek veszik körül, függetlenül attól, hogy azt a felületet épp a víz, egy növény, vagy épített elemek hozzák létre.Természetesen nem ugyanaz a jelentősége az egyes térelemeknek, épp ezért nincs két egyforma jelentőségű tér sem. Számít a felületek színe, textúrája, csillogása és az is, hogy mennyit engednek sejtetni a mögöttes terekről. Nem mindegy, hogy sötét-e, vagy világos, hogy van-e saját fénye, vagy átengedi a fényt és az sem, hogy a felület sík, vagy esetleg önmagában teret alkot azáltal, hogy homorú, vagy domború a felülete.
Anélkül, hogy most bármelyikbe belemerülnék, és elkezdeném elemezni az egyes jellemzőnek a térre gyakorolt hatását, most egyetlen szempontot szeretnék vizsgálni. Mégpedig a nyílást, ami a térfal egy igen jellemző része. Leginkább azért, mert a nyílás lehet kapcsolat egy másik tér felé, vagy lehet egyetlen be és kijárata egy térnek. Lehet a fény bebocsátásának rése, de egy nyílássor jelentheti egy mozgás irányának kijelölését is. Térérzet alakulhat ki két egymással szöget bezáró sík felületei között is. Nagyszerű iskolapélda erre Mies van der Rohe Barcelona Pavilonja, mely minimalista eszközeivel hihetetlen arányérzékkel, tökéletes és minőségi szintet állított fel követői előtt.
Photo © adrian welch
Egy másik konkrét példán keresztül hadd mutassam be, mit is jelent a nyílás, vagy annak hiánya, történetesen a nyílás, mint a fal hiánya. A Mirror Tower / LAN Architecture Archidaily által közzétett felhőkarcóló egy közlekedőjének látványtervén felfedeztem és könnyen bemutathatom azokat az alapvető elemeket, melyek teljesen különböző módon befolyásolva határozzák meg a teret. Különösen jó, hogy a képen egyszínű szürkésfehér minden, így semmi sem viszi el figyelmet a nyílások jelentőségéről. 
A jobb oldali fal teljesen tömör, fogalmunk sincs róla, hogy mögötte mi helyezkedik el, így nem is fontos. Önkénytelenül balra irányul a tekintetünk, a fény és a nyílások felé. Ezzel együtt egy tömör falat is életre kelt a nyílásokon keresztül rávetülő fény játéka.
A bal oldali falon van egy nyílás, ami hagyományosan tekintve lehet egy ajtó. Vannak félfái, magas szemöldöke, ami miatt a nyílás a tér belmagasságához viszonyítva arányos, harmonikus, elegáns darab. Jelentősége változhat abban, hogy nyitható, vagy csak egy "rács".
Ugyanez a kérdés fel sem merül a szemközti fal esetében, ami egy perforált felület, egyértelműen azt sugallva magáról, hogy fix térelemként határolja a totális kilátást, miközben jótékonyan "strukturált fényt" enged a térbe.
Már épp továbbállnánk a szemlélődésben amikor feltűnhet előttünk a tér végében a bal oldali fal hiánya, ami a tér legerőteljesebb nyílásaként a falak abbamaradásával jelenti a tér továbbkapcsolódását, ezzel egy különösfajta nyílást teremtve: nem kimaradt valami a falból, hanem csak egyszerűen befejeződött a fal.
Ha így vesszük nyílás lehet: a tisztás az erdőben, a sziget az óceánban, vagy a szünet a zenében...
