Egy konferencián hallottam azt a meglepő dolgot, hogy kb. 8 éve kezdték el a weblapokat papíron tervezni, azelőtt a többnyire minden a képernyőn készült. A papíron való tervezés előnye, hogy a képernyőképeket, struktúrákat tartalmazó lapok egymás mellé tehetők, így a tartalom és a képi megjelenés jól összehangolható. A kiterített lapokon többen is tudnak dolgozni, a rajzokat lehet módosítani, színezni, vagy megjegyzésekkel ellátni.

Hasonló a helyzet az építészeti tervezésnél is, bár itt a papíron történő tervezés volt a korábbi módszer. A korszerű tervező programok megjelenésével ugyan lehetővé vált, hogy az épületek tervezése az első vonaltól kezdve a számítógépen történjen, nem minden ötlet jeleníthető meg a képernyőn. A papíron készülő vázlatok, skiccek gyakran tartalmaznak olyan elemeket, amik egérrel, billentyűkkel „nem vihetők be” a gépbe. Ilyen elemek
- a különböző keresővonalak, amikor egymás mellé rajzolt variációk látszanak egyszerre,
- a szerkesztővonalak, amelyekkel egyszerre több geometriai rendszer is felvázolható,
- a vonalak összességéből adódó struktúrák, hálózatok, csomópontok,
- árnyékok, tónusok, színek és ezek különböző összetétele, keveredése.

Mintha több, akár 10-15 képernyőnyi rajz látszana egyszerre egy papíron. És ez kell ahhoz, hogy a vonalak, tónusok és színek sokaságában megjelenjen az a TÖBBLET, AMITŐL EGYEDI LESZ AZ ÉPÜLET. A látszólag néha kusza vázlatokból álló grafikán érezhetővé válik a terek rendszere, a formák játéka, a fények és árnyékok, az épület hangulata és megjelenése. A skicceket összenézve hangsúlyossá válik, mindaz, ami összhangban van, és megrajzolható az a néhány alternatíva, amiből kiválasztásra kerül A LEGJOBB VÁLTOZAT. Így születik meg az, ami a képernyőn, koordinátákra elhelyezett vonalakból talán soha nem tudott volna létrejönni.