Mi ez?

Valaki azt mondta, hiába pakolta egy térbe mindazt, ami tetszett neki, mégis együtt egy nagy kavalkád lett belőle. Egyre nehezebb választani a sok lehetőség közül! Ez az ARCHIDEA egyik műhely-blogja!

Ajánlott témák

Friss topikok

Címkék

ablak (2) ábrázolás (2) álmennyezet (2) anyag (2) archidea (12) árnyékoló (9) átrium (2) barcelona (4) belmagasság (9) belsőépítész (3) belsőépítészet (27) bemutatás (3) berendezés (2) beton (2) Budapest (2) burkolat (3) bútor (3) design (19) designer (2) dió (2) divat (6) egyedi (24) energiatakarékos (2) építész (14) építészet (29) épület (9) fa (2) fal (9) fehér (6) felelősség (2) felújítás (5) felület (3) fény (5) földszintes (2) fotográfia (2) funkcionális (8) fürdőszoba (2) gardrób (4) gipszkarton (3) graffiti (2) grafika (3) hálószoba (2) hangulat (11) hasonlóság (2) háttér (4) ház (3) helyszín (2) homlokzat (11) innováció (5) inspiráció (3) installáció (4) iroda (2) kandalló (4) kép (2) kert (2) kertkapcsolat (2) kilátás (4) kivitelezés (3) klasszikus (2) (3) kompozíció (5) kontraszt (3) konyha (4) kreatív (3) kreativitás (8) különleges (11) lámpa (2) látvány (15) látványterv (2) látványtervezés (2) látvány tervezés (10) led (2) lépcső (2) luxus (6) makett (2) másolás (2) medence (2) megbízó (4) megoldás (13) minimál (3) minta (2) modellezés (2) modernizmus (2) mosdó (3) művészet (3) nappali (3) naptető (2) növény (5) nyílás (2) organikus (3) ötlet (17) padló (4) pályázat (2) panoráma (3) papír (2) passzív ház (2) példa (2) perspektíva (2) polc (2) probléma (2) rajz (3) retro (2) skicc (13) stílus (4) szakma (2) szekrény (3) szerkezet (6) szín (9) színes (2) szobor (4) tégla (6) telek (4) telekvásárlás (2) tér (11) téralakítás (7) terasz (10) térérzet (8) terv (5) tervezés (33) tervezési folyamat (6) tervezési program (4) tervezés folyamata (2) tervező (2) tervtanács (2) tető (3) trend (6) tv (5) új (2) újrahasznosítás (3) üveg (8) üvegtigris 3 (2) vázlat (2) vélemény (3) velencei biennálé (2) világítás (7) villa (3) víz (5) vizualizáció (5) vörös (5) wenge (2) zaha hadid (2) Címkefelhő

Kérj értesítést a legfrissebb cikkekről, bejegyzésekről

Teret alkotni, vagy alakítani egyaránt kihívás!

2010.07.31. 13:43 Jóföldi Szabolcs

Az anyagok története

Címkék: hangulat szobor víz növény terasz

Amikor a tervező - legyen az akár építész, egy belsőépítész, vagy lakberendező - lakóépület, lakás tervezése kapcsán kontaktusba kerül a megbízóival, olyan bizalmi, sokszor baráti szintű kapcsolódás alakulhat ki, ami majdhogynem elengedhetetlen ahhoz az empátiát és érzékenységet igénylő közreműködéshez, ami során a megbízók életének mindennapját körülvevő terek alakulnak ki.

Számomra lehetetlen elképzelni, hogy csupán egy postán kapott igénylista alapján jó családi házat tudnék tervezni. Természetesen ez is fontos, sőt alapvető kiindulópont, melyet ki kell egészíteni azzal a temérdek emócióval, ami a beszélgetések során érik a tervezőt. Rengeteg kérdés merül fel, amire van úgy, hogy egyből van válasz, esetleges korábbi pozitív, vagy negatív élmények kapcsán, de sokszor nem is egyértelmű, hogy az építtető mit is szeretne. Ilyenkor segítünk megfogalmazni, képpé formálni, hogy mire is vágyik leginkább a következő években, évtizedekben amikor az otthonára gondol.

Nagyon gyakran fordul elő, hogy meg kell ismernünk a korábbi lakóterek szociológiáját, lehet azért, hogy mit nem kellene újra elkövetni, vagy pont azért, hogy lemérjük annak a bútornak, vagy tárgynak a méreteit, aminek mindenképp meg kell találni a helyét az új lakásban (kabát a gombhoz). Ritka, hogy valaki úgy épít, hogy mindent kidob az életének korábbi szakaszából. Jönnek velünk a ruhák, a tárgyak, az emlékek.

Ma reggel a teraszon ücsörögve méláztam el a nyár elején végre több év után kibélelt vizesárok tükrét bámulva (nagyon jó érzés már ez önmagában), hogy milyen odaadóan segített kedves kőfaragó ismerősöm, amikor az építkezés során a ház ablakpárkányainak felmérésekor elmesélt ötletemre válaszolva annyit kért: skicceld le! olyan figurát szerettem volna, mely gondolgodóként a vízbe lógatja lábát. Megkaptam tőle. A vízben helyet kapott az a műkő doboz is, ami egy kivitelezői műhiba miatt maradt ki a csatornarendszerből nem kis bosszúságot okozva (ugyanis nem volt olcsó), most végre az egyik vizinövény került bele, 4 évig a kukák mögött kuksolt a telek sarkában - csak kerülgettük. Vagy az édesanyám, aki virágzó tündérrózsa tövet hozott a múlt héten. Az embernek sorra eszébe jutnak azok a benyomások, amik az építkezés során érték, azok az emberek, akikkel akkor találkozott, azok a nehézségek, amiken akkor kellett keresztülverekedni magát.

Hogyan válhatna hát a történet részévé a tervező, akinek mint kibicnek, egy független kívülállónak elvileg fogalma sincs arról, hogy mi lesz az a momentum, ami igazán örömet tud szerezni egy élettelen anyagokból összehordott épületet használva. Azt tudom hát tenni, hogy élvezem azt, ami nálam sikerült, és kutatom, hogy másnak mi jön be.

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Kapcsolódó bejegyzések