Ha Los Angelesből, sőt inkább Santa Monica-ból az óceánparton a Pacific Coast Highway-en nyugat felé indulunk hamarosan eljuthatunk a Malibu Pier-hez, amely mellett létezik egy kis lépcső, jobban mondva egy hullámtörő sziklás partszakasz. Ezen a természetes lépcsőn a vízpartra jutva az ember kisebb sétát tehet a nagymenő építészek játszóterén, azon a homokos partszakaszon, ahol bár a telkek vége a vízbe ér, mégis szabad a pálya, mivel az amerikai törvények szerint a nedves homok közterületnek számít...
Csak arra kell figyelni, hogy a sétát lehetőleg apály idejére időzítse az ember, mert amúgy azért ingen viszontagságos lesz kikászálódni a hínárkócból... Nekiindulva hát a tengerpartnak néhány száz méter bandukolás után máris egy vakító 'kockacukor' csillan fel a már eddig sem érdektelen sorban. Richard Meier miniatúráinak egyik remeke. Azonnal felfedezhetők rajta a jellegzetességek... túl azon, hogy minden fehér rajta.
Továbblépegetünk, mert azt mondják van itt még jó pár ebből a fajtából. Nem is kell sokat menni, újabb gyöngyszem kerül elénk, és már egy kicsit jobban a közelébe lehet férkőzni.
Nem gondolná az ember, de hát ez is Meier - fából, de mégis ugyanúgy!
Pár lépés, és már jön is a következő darab, folytatódik a tárlatvezetés. Olyan, mintha kijelöltek volna egy utcát, ahol csak egy-két tervező tervezhet... a növényzetből ítélve egy korábbi darabnak tűnik.
Még látni a távolban egyet, lassan lemegy a nap, de ez még bele fog férni... Ebben úgy látszik, több lakás is van a többivel ellentétben, amik egy-egy családi villának épültek. Különösen a kedves olvasó figyelmébe ajánlom az utolsó képen látható frizbizéshez 'bekészített' reflektorokat! Zseniális!
Vennem kell most már egy rendes fényképező gépet!
Megguglizva Meiert még néhány belsőbe is bepillantást nyerhetünk :)
