Ha az ember figyelmesen körülnéz, a természet olyan színharmóniákat, ritmusokat, arányokat, különböző motívumokat képes produkálni, hogy ha semmit nem tennénk hozzá - leginkább ez lenne a legjobb -, akkor is önmagukban megélő kompozíciót alkotnak. Sokszor egy fa erezete, vagy egy rétegeire széteső kőtömb csodálatra késztet bennünket.
Ezt a képet édesapám készítette egy fagyos reggelen a terasz szélső kősorán végigfutó jégfátyol girlandokat, melyen a reggeli nap sugarai tükröződtek vissza. Az első reakció a döbbeneté, ahogyan az egymás melletti lapokon átfutni vélt mintázatban az ember növényi formákat fedez fel. Ránézésre talán azt is hihetnénk, hogy valami díszített, mintás lap lehet, de aki naponta koptatja a burkolatot, tudja, hogy ezt a mintakreáció aznap reggel született. Gondolhatnánk arra is, hogy egy olasz cégnek eladva az ötletet, valaki meggazdagodhatna belőle, de legalább inspirációt lehetne belőle venni. A jégkristályok túlszárnyalták a grafikusokat, és megteremtették a maguk trendjét, és persze nem tudnák önmagukat megismételni, mindig is új és összehasonlíthatatlan fog születni.
