Amíg az ember leginkább a földön járt, nem igazán érdekelte mi van a házak tetején. Sőt, látni bőséggel olyan épületeket is, melyek látványosan felöltöztetve mutatnak jó képet a forgalom irányába, azon felül pedig épphogy csak... Városképi szempontból is legtöbbször homlokzatokat, utcaképeket hozunk létre, melyek segítik a beillesztést. A nagyvárosok belső negyedeire valójában ténylegesen az utcai homlokzat a legjellemzőbb, a legtöbb épületről a tervtárakban az alaprajzokon, metszeteken túl ezt találjuk meg. Sosem találkoztam még például a tűzfalak homlokzati terveivel. Néhány építményünk persze jelenleg alig látszik ki a földből, de nagy léptéke miatt amúgy is csak az alaprajzából alakíthatjuk ki magunkban az összképet. Ilyen például az óbudai amfiteátrum, amit néhányszor körbejárva sem biztos, hogy ez a kép áll össze a fejben.
A háromdimenziós látványtervezés lehetővé teszi, hogy extrém nézőpontokból is megvizsgáljuk a tervezett épületek és környezetük összefüggéseit, sokszor olyan nézőpontból is, ahonnan aztán soha senki nem fogja látni, mégis könnyű rajtuk eligazodni, bizonyos részletekre felhívni a figyelmet, vagy éppenséggel leleplezni turpisságokat.
Amióta a műholdas felvételek mindennapjaink természetes részévé váltak, nem egyszer alkalmazzuk prezentációkhoz, kicsit már máshogy tűnik elő a négy égtáj után az ötödik nézőpont, az épületek felülnézete. A minap ismerős tájak fölött tallózva szembetűnt néhány ilyen épület, ahol a gépészeti berendezéseken, kéményeken és villámhárítókon túl valami egyéb is megjelent. Mondhatni, hogy ezt aztán senki nem látja, csak a madár, vagy mégis!?
Marques de Riscal Hotel, Spanyolország.jpg)
Santa Caterina Market, Barcelona
