Most, hogy kissé elült a porfelhő az előző bejegyzés portáján - rengeteg tapasztalatot szereztem belőle -, ismét saját vizeken evezve néhány évekkel ezelőtt készült rajzom kapcsán felmerült gondolatomat osztom meg.
Munkánk legnagyobb részben lakóépületek tervezéséből áll - persze ezen felül sok más is előfordul -, a vázlatoktól az engedélyezésen át egészen a belsőépítészetig. Ezen belül is a magánmegbízóktól az üzleti megbízásig sokminden előfordul. Sokáig azt hittem, hogy a vállalkozói szféra profitérdekeltsége, semmire rá nem érő elfoglaltsága magától értetődővé teszi a tervezői szabadságot, de hamar rá kellett jönnöm, hogy mivel anyag és anyag ára között különbség van - ami ugyebár a bekerülési költségre hatással van, egyáltalán nem mindegy, hogy miből és hogyan készül az a dolog...
A magánépíttetők legtöbbjéről is hamar kiderül, hogy bizony nem kolbászból van a kerítés, és meg kell nézni, hogy mi hova kerül az épületben. Nagyon sokan életműként tekintenek egy családi villa megvalósítására, van olyan, aki építészeti affinitása lehetőségként minden alkalmat megragad, hogy az alkotói folyamatban részt vegyen (egészen a jólismert kockás papírtól a művezetői, és anyagbeszerzői posztokig). Mondanám, hogy jól van ez így, és tegye mindenki józan belátása szerint, mégsem tudom őszintén ajánlani senkinek. Az épített környezet kialakítása felelősség! A szerkezetek kapcsolódásának korrekt technológiái, a terep- és egyéb környezeti viszonyok hihetetlenül összetett körülmények, rengeteg hiba lehetőségével. Nagyon kockázatos ezt kísérleti terepnek tekinteni, erre milliókat költeni kétes eredmény reményében. Aki most vág bele először, ha körültekintő, és hallgat a jótanácsra, talán rá lehet beszélni, hogy mindazt, ami nem az ő kompetenciája, bízza megbízható emberekre.
Az én módszerem az, hogy igyekszem erősíteni az álmot. Egy olyan képet lefesteni, ami egy minden tekintetben korrekt, funkcionális, megvalósítható megoldásról, egy esztétikus, impozáns objektumról szól. Egy olyan képet, amiért lehet lelkesedni, míg meg nem valósul, ki lehet tenni az otthonunk falára, bele lehet szeretni. Ezek a grafikák egy pályázat látványtervei voltak - megnyertük.
acta est fabula 2010.11.26. 09:52:18
Jóföldi Szabolcs 2010.11.27. 16:01:24
Vagy csak egyszerűen: szépek a rajzok!?
acta est fabula 2010.11.27. 16:36:18
Szépek a rajzok. Tetszenek.
A házról a cikkben szó sincs, max. az utolsó mondatban, nem is arról szól az egész.