A ház fedése nyilvánvalóan a tető, de mi van akkor, ha a házat felemeljük?
- Maga a ház lesz a tető – a tér fedése.
Elképesztő technológiák teszik ma már lehetővé, hogy filigrán lábszerkezeteken olyan, szinte hangárnyi méretű épületek „függjenek” dacolva a gravitációval és a szél sodró erejéval, melyek alátámasztását akkor sem lenne egyszerű megoldani, ha tízszer ennyi lábon állnának.
Pár éve Wolf D. Prix - a COOP HIMMELB(L)AU alapítója -, a bécsi sztárépítész előadását hallgatva tűnődtem el azon, hogy az ember valamiért ösztönösen feszíti a határokat. Kénytelen újat produkálni, és megkísérelni a lehetetlent. Igaz, hogy sokkal több energiába és elképesztő költségbe kerül, de az biztos, hogy valami lélegzetelállítóan meghökkentő dolgot sikerül produkálni. Ez már tendencia! A házak nem elég, hogy a magasba törnek, szinte lebegnek a térben. Messziről is érdekes látvány, de az igazi döbbenet a ház „alatt” járva sokkolja az embert, mivel képtelen felfogni az egyensúlyt létrehozó erőviszonyokat. Itt már nem oszlopokról és gerendákról beszélünk… forrás
A Delugan Meissl Architects által tervezett stuttgarti Porsche Múzeum hasonló példája a tetőként lebegő épületek új generációjának. Anyagtalan szürrealitását külön fokozza a csillogó, tükröződő kígyóbőr textúrájú burkolat. A „súlytalan” épülettömeg előtetőként úszik a bejárati előlépcső fölött.
Hasonló a helyzet az Estudio America által tervezett Memory Museum épületével kapcsolatban. A kiállítótermek épülettömbje hídtartóként támaszkodik a sziklaszerű támasztékokra, melyek ez esetben a bejáratokat is magukban rejtik. A fedett terület egyben városi tér, mégis tagadhatatlanul az épület része.
Utolsó példám egy családi ház, melynek fő tere - a fentiek alapján már nem is csodálkozhatunk – nem a ház úgymond épített részeként jön létre, hanem az alatt, mint fedett tér. A tartópillérek szinte eltűnnek a függönyök mögött, a nagy, osztás nélküli tolóajtók pedig a szabadba nyitják az amúgy is tágas nappalit. forrás
