...keressünk meg egy tervezőt? Nem csupán biztonságról, jó közérzetről, hanem milliókról lehet szó. Nem kifejezetten belsőépítészeti, vagy téralkotói téma, de mivel egy héten belül történt negatív és pozitív példa az összes tanulságával együtt, mindenképpen szót érdemel.

Megtetszik a terület. Nem csoda, hiszen régóta járjuk már a környéket, csodálatos a panoráma szinte mindegyik telekről, már korábban kinéztük az egyieket, de az orrunk elől vitték el. Most itt van egy másik, szép nagy, a dzsumbuj mögött látjuk az értéket. Nemrég vált el a tulajdonosa, szüksége van a pénzre, jó alkuhelyzet. Igaz, hogy kicsit meredek a felvezető út, meg az utolsó száz méter már csak murvás, de mondják, hogy nemsokára aszfaltoznak, mert a környéken lakik valami bentfentes. A szomszéd telkeken jókora házak állnak, némelyik három szintes is van, ahogy elnézzük. Sürgetik a szerződést, mi sem érünk rá - leelőlegezzük.
Előkerülnek a jegyzetek, felelevenítjük a régi kapcsolatokat, megkérdezzük kit ajánlanának tervezőnek. Telefon, időpontegyeztetés - megnézzük közösen a telket. Első lépésként lekérjük a helyszínrajzot - a helyrajzi szám alapján a földhivataltól igényelhető -, a pontos telekméret és a szomszédos telkekkel való kapcsolat miatt. Rövid egyeztetés az építésügyi hatósággal, akinél az építési engedély kérhető, gyorsan kiderül, hogy üdülőterülettel állunk szemben, aminek a beépíthetősége a lakótelkeknél megszokott fele csak, az építménymagasság (durván fogalmazva átlagos homlokzat) pedig alkalmatlan a felvázolt többszintes épület kialakítására. Mit tehetünk ilyenkor, megkérjük az építészt, hogy hozza ki belőle a legtöbbet, és rájövünk, hogy ez még így is száz négyzetméterrel kisebb az elképzelésünknél, vagy ... meg kell vennünk a szomszéd telket is? De akkor hogy épülhettek a szomszédos kacsalábonforgók? Nomeg milyen dolog az, hogy zárt szennyvíztárolót lehet csak építeni, házi szennyvíztisztító helyett...

Ahogy említettem, még ezen a héten történt a következő eset:

Csodás környék, szinte teljesen beépült, csak néhány szabad terület van (ki tudja miért?). Úgy néz ki, hogy megegyeztünk az egyik telek kapcsán, de mindjárt feltűnt, hogy a kitűzési helyszínrajzon a hátsókerti telekhatár mellett van egy szaggatott vonal (?). Úgy tűnik, mielőtt tenyérbe csapnánk, meg kellene kérdezni egy-két szakembert. A geodéta mindjárt válaszolt is: 2 méterrel odébb helyezkedik el a kerítés, "szerencsére" a mi javunkra. Jobb a békesség, mivel ki tudja, hogy miért történt ez, esetleg elmérés, félreértés...ezt még az előző tulaj kompetenciája, de kérdés, hogy bevállalja-e a bíbelődést! A következő az építész. Megér nekünk egy napot, hogy a helyszíni terepszemle után az övezeti besorolás ismeretében gyors kalkulációt készíttesünk, minden elfér-e, amit terveztünk. Még a helyszínen kiderül, hogy az az elképzelés, hogy mindent egy szinten alakítsunk ki az új otthonunkban, nem fog menni maradéktalanul, hiszen korábban fel sem tűnt, de a telek 1,5-2 m-t lejt. Igaz, hogy a szomszédság sorban tölti fel a területet, de arra is van rendelkezés, hogy milyen mértékben lehet terepet rendezni. Jó ötletek jönnek elő, úgy tűnik, hogy a beépítettséggel nem lesz gond, viszont néhány dolog kiderül, amire még gondolnunk kell: a lombos fákra, amik útban lesznek, fakivágási engedélyt kell kérni, a meglévő melléképület bontását be kell jelenteni, ki kell deríteni, hogy milyen mélyen fut a csatorna, hogy ne kelljen átemelő szivattyút alkalmazni, apropó, a kútban a terepszint alatt 20 cm-rel áll a vízszint - lehet ebből probléma?... és így tovább.